Még személyesebb és teljesebb lehet házasságunk második fele, ha a gyerekek helyett párkapcsolatunkat állítjuk a középpontba. Ebben az időszakban egyébként gyakran észrevehető egyfajta nemek közötti eltolódás, ami szintén újabb esélyt ad kapcsolatunk elmélyítésére. Magunkért és gyermekeinkért!
A házasság második feléhez érve felcserélődhetnek az addigi szerepek. Sok asszony újra terveket sző, arra vágyik, hogy munkába állhasson – különösen, ha előzőleg főállású anyaként dolgozott otthon. Néhányan ilyenkor még egyetemi tanulmányokba is belefognak. A legtöbb nős férfi viszont éppen ebben az időszakban határozza el, hogy visszavesz a munkatempójából, és magát az életet igyekszik élvezni. A férfiaknak ötvenes éveikben már nem olyan fontos a munka, mint korábban. Ha bölcsen kezelik a velük történő változásokat, mindenképpen javíthatnak a házasságuk második felén.
Egy amerikai írónő azt ajánlja, hogy 45. születésnapunkat tekintsük egy új élet kezdetének. Előttünk áll a „második felnőttkor” lehetősége, amelyet kreatívan alakíthatunk, megtölthetjük mélyebb tartalommal, megújult játékossággal. Én is ezt ajánlom mindenkinek: éljenek új házasságban – de ugyanazzal a társsal, akivel eddig!
Életünk folyását házasságunk első felében főleg a körülmények diktálják – a gyerekek, a munka, a családi programok és hasonlók. Ehhez képest a „második félidő” egészen újfajta szabadságot ígérhet: eldönthetjük, mit szeretnénk vele kezdeni. Változások történhetnek velünk, talán titkos reményeink és álmaink válnak valóra. Ha a fejlődés lehetőségeit felismerjük és kihasználjuk, valóban „közeli barátokká” válhatunk. Az egészséges családi kapcsolat mintáját hagyhatjuk örökül gyermekeinknek – olyan házasságmodellt, amelyet érdemes követni!
Ha magunk elé képzeljük 50. házassági évfordulónkat, mit várunk, milyen legyen akkor a házasságunk? Pál apostol egyik levelében írja, hogy a jó harcot megharcolta, a pályát végigfutotta, a hitet megtartotta. Jó dolog, ha ezt a mondatot szem előtt tartva arról gondolkodunk, milyen házasságban szeretnénk élni életünk vége felé. Mindeközben reméljük, soha nem fáradunk bele, hogy újat fedezzünk fel egymásban és a házasságunkban.
Minden nap újabb lehetőség arra, hogy építsük, hozzáadjunk valamit a párkapcsolatunkhoz, olyanná formálva azt, amely gyermekeink számára modellértékű lesz. Nem számít, hogy az ember éppen a házassága elején, esetleg az „üres fészek” szindrómánál vagy valahol a kettő között tart. Ma van alkalmunk arra, hogy házasságunkat építsük, és ez gyermekeinket is formálni fogja.
Éppen ezért kölcsönösen fogadjuk el egymást! Engedjük el azokat a csalódásokat, amelyeket a múltban társunk vagy gyermekeink okoztak. Határozzuk el, hogy megbocsátunk egymásnak, és házas éveink hátralévő részét a legjobbá próbáljuk tenni. Tegyük félre irreális elvárásainkat, és fogadjuk el a másikat hibáival együtt. Ha ragaszkodunk a nehezteléshez, a csalódásainkhoz, akkor nem sikerül új, szeretetteljes kapcsolatot építenünk.
Mindennap igyekezzünk társunkkal mélyebb barátságban élni. És közben ne felejtsünk el mókázni, több vidámságot, humort vinni házasságunkba. Ezzel ugyanis csökkenthetjük az élet terheinek, a világ negatív hangulatának nyomasztó hatását.
A barátság, a vidámság alapvetően fontos a házasságban! Bárhol tartunk is a házasság útján, szánjunk időt arra, hogy örüljünk egymással és egymásnak. Becsüljük meg házastársi kapcsolatunkat, hiszen: a java még ezután jön.
Kertész Tibor,
a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ munkatársa
