Ki kelti fel a tavaszt?

– Hegytető, te hófehér,
mondjad, meddig tart a tél?

– Megmondom én azt néked:
Míg a tavasz föl nem ébred…

– Szürke téli fellegek,
Hol alszik a kikelet?

– Túl az óperenciákon,
Ibolyából vetett ágyon…

– Zúzmarás ág, mondd meg azt,
Ki kelti fel a tavaszt?

– Három szellő keltegeti,
Másik három öltözteti,
Rózsafából a szekere,
Margaréta a kereke,
Ha elindul, olvad a hó,
Szalad előle Télapó!
 

Gólyamadár, gólyahír

Tudjátok-e, mi a hír?
Kinyílott a gólyahír!
Gólyahír virít a réten,
gólya repül fenn, a légben.

Most jött a tengeren túlról,
Afrikából, messzi útról,
nincs a vállán tarisznyája,
ezért nincs is vacsorája.

No de azért majd csak akad,
hogyha talál egy mocsarat,
szegény békák bánatára
lesz bőséges vacsorája.

Tudjátok-e, mi a hír?
Kinyílott a gólyahír!
A rét mellett, egy kis tóba’
békacombot tart a gólya.
 

Hóvirág

Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág –
zúzmarás a fán az ág.

Ám tél után egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.

Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák –
Isten hozott, hóvirág!