Ha már nagyon telefonálhatnékjuk van a megpofozott nőknek, várják meg a reggelt. A főnök úr tud jó tanácsokkal szolgálni, hisz már tíz éve szolgál és véd a rendőrségnél. Szerinte a nők túlzásba esnek, mikor egy éjszaka elcsattanó pofon miatt máris a rendőrséget riasztják. Várják meg esetleg, míg szerető férjük félig agyonveri, és akkor már nyugodtan kérhetnek segítséget. (Ha még tudnak). Mert a 112-t olyan esetekre találták ki, amikor egy ember élete veszélybe kerül. De hátha az illető hölgy megérdemelte az atyainak nevezhető férji pofont? Akkor egyáltalán ne reklamáljanak, hanem könyveljék el a pofon nevelő hatását, jól gondolják meg, és máskor ne tegyenek rossz fát a tűzre? Megtörténhet az is, ami a székely emberrel megesett, aki lekevert egyet az asszonynak, és mikor megkérdezték, miért tette, azt válaszolta, hogy ha ő nem is tudja, miért adta, de a felsége csak tudja, hogy miért kapta. És ilyen estben miért kellene hívni a 112-t? Különben a férfiak hátrányban vannak a nőkkel szemben, mert nekik fordított esetben szégyen lenne telefonálgatni, ha például a feleség későn hazaért férjét nem virágcsokorral fogadja, és néhány jól irányzott ütéssel próbálja emlékezetesé tenni számára az elmúlt szép estét. A rendőrfőnök még más útmutatással is szolgálhatott volna. Például, hogy olyan esetben, mikor nyoma marad az ütlegelésnek, jobb inkább törvényszéki orvoshoz vagy válóperes ügyvédhez telefonozni. És egyáltalán azt is kellene tisztázni, hogy mikor kerül veszélybe egy ember élete? Egy kézbe vett konyhakés fenyegetést is jelenthet, de utólag azt lehet mondani, hogy a gyanúsított csak kenyeret akart vágni, és nem az élettársa nyakát.

Még jó, hogy megkezdődött az európai parlamenti választási kampány, és emiatt már komolyabb dolgok is akadnak, amivel foglalkozni kell, de amitől szintén megáll az ész.
A szociáldemokraták a nyugdíjasoknak küldtek egy értesítést hatalmas kormányzási sikereikről (nem vicc!). Ez tartalmazott egy kérdőívet válaszra váró kérdésekkel. Első pontja talán a legkomolyabb, mégpedig: „Milyen mértékben értenek egyet azzal az USR-PLUS- (Mentsétek meg Romániát és Szabadság, Egység, Szolidaritás Párt) szövetség javaslatával, amely különadóval sújtaná a paszulyt, hogy ezáltal csökkenjen a purcintások mennyisége, ami igen erősen szennyezi a levegőt”. A pártszövetség ilyen javaslatáról hivatalosan nem tudni, de Dragneaék jól ráijeszthetnek a nyugdíjasokra, akiknek húsra nem futja, csak fuszulykára. Ezért majd azok rájuk szavaznak.
A liberálisok sem állnak sokkal magasabban választási kampányuk színvonalát tekintve. Vezérük, Ludovic Orban az ősi ortodox hitet védve, a volt miniszternő, Lia Olguţa Vasilescu és Claudiu Manda (parlamenti képviselő) lakodalma kapcsán jelentette ki, hogy azon most a nagyböjtben (!) mindazok a vörös pestisesek vettek rész, akik fél téglával verték mellüket a családért tartott népszavazáson. Pedig a párocska az egyházi esküvőt még a nagyböjt kezdete előtt tartotta a szerelmesek, Dragobete napján, amelyiken a madarak is eljegyzik egymást, nemcsak a jómadarak. Ezek a hitetlen pogányok nem érdemlik meg azt, hogy vezessék Romániát! – dörögte Orban. Ezzel azt sugallta, hogy ők, liberálisék viszont igen. Orban úr azt is sugalmazta, hogy az ötszáz vörös pestises a böjt idején jól szórakozott a lakodalomban, sőt, az új házasok nem tartózkodtak a világi és testi örömöktől, és még arra is vetemedhettek, hogy bűnös módon megtartsák a nászéjszakát. Valószínű, hogy meg is ülték (vagy feküdték?), mert csak két nappal később és késve indul(tak) el Craiováról Bukarestbe, hogy képviselői hivatását gyakorolja az újdonsült férj. Ezért aztán Manda önfeláldozóan 125 km/órával száguldott egy helységben, amiért a szívtelen rendőrök megbüntették és elvették a hajtási jogosítványát. És most Olgácska fel van háborodva, hogy ebből világra szóló hír kerekedett!

És ilyeneket látván, hallván, ne álljon meg az ész?