A Szeged 22. alkalommal játszott döntőt a Magyar Kupában, és hetedszer nyert, 2008 óta először. A huszonhétszeres aranyérmes veszprémi csapatnak ez volt a 37. kupafináléja. A két csapat huszadik alkalommal találkozott a hazai kupadöntőben, a csongrádiak ötödször győztek. A két Bajnokok Ligája-negyeddöntős magyar együttes a mostani idényben harmadszor játszott egymással, és harmadszor is a Szeged győzött.

Mirko Alilović, a Veszprém korábbi, a Szeged jelenlegi kapusa bravúros védésekkel kezdte a meccset, erre alapozva csapata két góllal ellépett, de Nagy László gyorsan egyenlített. David Davis, a dunántúliak vezetőedzője a 15. percben időt kért, mert az ellenfél spanyol átlövője, Jorge Maqueda már a negyedik gólját dobta.
Ellenfele kiváló védekezése miatt a címvédő 11 perc alatt csupán kétszer volt eredményes, így ötgólos hátrányba került, közben pedig kapust cserélt, és a nyáron éppen Szegedre igazoló Mikler Roland lépett pályára Sterbik Árpád helyett. David Davis a szünet előtt ismét időt kért, mert csapata hibáit, labdaeladásait remekül használta ki a bajnoki címvédő (17–10).

Eleinte a második felvonásban sem változott a játék képe és az eredmény alakulása, de amikor néhány szegedi pontatlanságot kihasznált a Veszprém, és egy háromgólos sorozattal felzárkózott, Juan Carlos Pastor időt kért. Csapatának korábbi lendülete megtört, játékosai némileg elbizonytalanodtak, ráadásul Bánhidi Bence egy durva szabálytalanság miatt piros lapot kapott.

Mindezek ellenére Bodó Richárd góljaival elmozdult a holtpontról a Szeged, ismét hat találattal vezetett, és bár ellenfele a folytatásban egy újabb kiváló sorozattal egy gólra felzárkózott, az utolsó hetven másodpercben nem tudott egyenlíteni, így a bajnoki cím után a Magyar Kupát is elveszítette.