A román külügy nagyon későre, kedden hajnalban tette csak közzé állásfoglalását, mely szerint tudomásul vették, hogy a magyar–ukrán határon szombaton átkelni szándékozó Kelemen Hunort a hatóságok nem engedték be az országba, és a döntés okairól tájékoztatást kértek Ukrajna bukaresti nagykövetségétől. Sőt, Teodor Meleșcanu azt is elmagyarázta, hogy külföldiek Ukrajnából történő kitiltásáról kizárólag a kijevi hatóságok döntenek, de Kelemen Hunor fellebbezhet az ukrajnai igaz­ságszolgáltatásnál.

Ehhez képest a magyar hatóságok már szombaton léptek, elfogadhatatlannak nevezték a gesztust, és bekérették Ukrajna budapesti nagykövetét, a magyar külügy szóvivője igen keményen fogalmazott: „A leghatározottabban kikérjük magunknak az újabb magyarellenes provokációt, az ukrán parlament és kormány folyamatos magyarellenes döntései elfogadhatatlanok”, s azt is felemlegette, hogy Magyarország rengeteg egészségügyi és humanitárius segítséget nyújt Ukrajnának, így felháborítónak nevezte, hogy mindezek dacára az ukrán hatalom ellenségnek tekinti a magyarokat.

Egy ügy, két ország, két nagyon különböző viszonyulás. Kelemen Hunor szerint az lehet Kijev barátságtalan gesztusának hátterében, hogy több ízben felszólalt és elítélte a kisebbségeket rendkívül hátrányosan érintő ukrán oktatási törvényt. Ám ez a jogszabály nemcsak a kárpátaljai magyarok jogait sérti, de az ott élő románokét is, amit annak idején a román képviselők, miniszterek is rosszallottak. Kevésbé vehemensen, mint a magyar kormány, de ők is megfogalmazták kifogásaikat, közös állásfoglalás is született, még Klaus Iohannis államfő is vette a fáradtságot, hogy tiltakozásként lemondja Ukrajnába tervezett látogatását.

Ukrajnában választási kampány van, és az újabb elnöki mandátumra pályázó Petro Porosenko eddig sem takarékoskodott a nacionalista gesztusokkal, bár szólamok szintjén országával uniós tagságra pályázik, az európai oroszellenességet meglovagolva mindent megtett az Ukrajna területén rekedt kisebbségek ellehetetlenítéséért, beolvasztásáért. Nem csoda hát, hogy romániai nagykövete a csúsztatástól sem riadt vissza, amikor szombaton a Facebookon magyarázta, hogy tudtával nem először akadályozták meg Kelemen Hunor ukrajnai beutazását, a tiltás már 2017 óta érvényben van. És az sem különös, hogy a román nacionalisták nagy hangon üdvözölték bejegyzését, gratuláltak, hogy végre valaki rendreutasította a „magyar szeparatistákat”.

Úgy tűnik a véresszájú nemzetféltőknek cseppet sem fáj, hogy az Ukrajnában élő románok ugyanazt a terhet nyögik, mint a magyarok. Kimondják nyíltan azt, amit a bársonyszékben ülők közül is sokan gondolnak, de diplomáciai, politikai okokból nem kiáltanak világgá: ellenségem ellensége a barátom. Példázzák, miként köthet össze nemzeteket egy másik iránti gyűlölet.