GERGELY ROZÁLIA, Sepsiszentgyörgy. Mozgásomban korlátozott idős emberként is nagyon szeretek kosárlabda-mérkőzésekre járni. Családom segít, hogy eljussak a lelátóra, és egy külön táskában hordom a sportcsarnok ülésére számomra elengedhetetlenül szükséges szivacspárnát.
Legutóbb ezt a külön táskát felejtettem a Textiles sétányon lévő tömbházam előtt. Családom másik tagját kértem meg, hogy segítsen, aki – nagy megelégedésünkre – betéve találta meg a lépcsőházban. Apróságnak tűnik, én mégis hálás vagyok a becsületes embereknek, akik akár ismeretlenül is jót cselekednek.
P. A., Sepsiszentgyörgy. Peches az, aki Kovászna megyében szül gyermeket! A minap értesített a székelyudvarhelyi ismerősöm, hogy náluk adják az Újszülött-prémiumot (Prima nou-născut). Utána is érdeklődtem, de nálunk, Háromszéken még nem szavazta meg a juttatást az önkormányzat. Pedig Bukarestben 2500 lejt is kapnak a kismamák, Feketehalmon és Vidombákon is jár a juttatás. A másik nehézkesen megoldható dolog, amibe az újdonsült szülők ütköznek, az, hogy megyénkben nagyon vastag iratcsomót kell összeállítania annak, aki igényli a két évre szóló gyermeknevelési támogatást. Már három hónapja járjuk a bürokrácia csűrös-csavaros útjait, és amikor megkönnyebbülve felszusszanunk, gondolván, hogy végre sikerült minden aktát beszerezni ezen dossziéhoz, felháborodva értesítenek a szociális irodáról, hogy a legutóbbi igazolás nem az eredeti. Holott csak azért tűnt másolatnak, mert a cégnél fekete tollal írták fel az akta számát; a pecsét viszont kék volt... Hajmeresztő, hogy milyen stresszes türelempróbának vetik alá az újdonsült anyákat azzal, hogy legalább hétszer kopogniuk kell az irodák ajtaján azért, hogy megkaphassák azt a pénzt, ami jár nekik a gyermeknevelésért. Nehézkes nálunk minden...
GYÖRGY ÁRON, Sepsiszentgyörgy. Többfelé látni a város tömbházain olyan erkélyeket, amelyek alapja málladozik. Ezeken meglátszik, hogy akkoriban épültek, amikor a főelvtárs kihirdette, hogy az ötéves tervet négy és fél év alatt kell teljesíteni, az építőiparban is – ennyi idő után azonban illene már kezdeni velük valamit, mert nemcsak csúnyák, hanem omlásveszélyesek is.
N. N., Sepsiszentgyörgy. A minap elestem a járdán a Sugás Áruház jelzőlámpás átjárójánál. Összetörött a drága szemüvegem, az arcom pedig napok múlva is úgy néz ki, mint akit jól megvertek. Nem értem, miért nem tudnak Sepsiszentgyörgyön egy rendes járdát megépíteni: az egyik túl magas, a másik egyenetlen, az Olt utcai billeg is, csúszik is. Itt senki sem figyel a gyalogosokra? Hallottam olyant is, hogy egy fiú beleesett a nyitva hagyott aknába... Esős időben még rosszabb: az embernek mindenhol csurog a nyakába a víz, mert az ereszek zöme is csak úgy van megcsinálva, mint a járdák. A postaépület erkélye pedig egy szép napon rázuhan valakire, aztán sirathatják! Üzenem a városvezetőknek, hogy az emberek épsége, egészsége fontosabb, mint a cifraság és a mulatság, inkább erre költsenek, mint virágra és koncertekre!
