„ujjaidból
eltűnt hittel
 mit fogsz újat
kitalálni?”
Nyárádi Szabó Zoltán – Farsangutó elszármazottaknak

A domboknak támasztottam hátam,
fürkésztem a vézna, lassú vízfolyást,
egy megégett szószedet volt nálam,
meztelenségem a szégyen gyűrt palást.
Mondottam – magam, hogy így fogtam:
mi egyéb? Mihaszna tékozló fiú.
A határ? Már vártam, hogy fellobban,
félelmem rút volt, mocskos és szigorú.
Hazátlan! Kinek hazája, háza
áll, de nincsen, nincsen, nincsen ővele,
a horizont szélén Isten válla,
az égalja szenes, horpadt s fekete.
Hazátlan! Tested vihar kaszálja,
szálkák, szilánkok szúródnak szemedbe.