Demeter J. Ildikó
Nagyon rágyújtott Klaus Iohannis a népszavazásra, amelyet már bő két éve ígérget a hatalmi túlkapások ellen utcára vonult százezreknek és a mögöttük álló millióknak. Az államfő szeret a független igazságszolgáltatás harcos védelmezőjeként fellépni, de az elmúlt időszakban magukra hagyta az ország polgárait, beérte az időnkénti bírálattal, a szociálliberális koalíció pedig haladt a maga útján, és sok olyan módosítást végrehajtott az igazságügyi rendszeren, ami nem az ország, hanem csak a korrupt vezetők javát szolgálja.
Az egyik utolsó csatát most vívják az alkotmánybíróságon, és ez is eldől a jövő héten, tehát nem világos, hogy mi lesz a tét a májusra kitűzött népszavazáson. Amúgy is közel tíz éve – az egykamarás parlamentre vonatkozó, érvényes referendum óta – tudja már mindenki, hogy mennyit számít a népakarat a hatalmon levőknek.
Ha az államfő és támogatói mélyrehatóbban foglalkoznának a témával, néhány héttel a vízválasztónak szánt esemény előtt nem a lehetséges kérdéseket találgatnánk, hanem érveket és ellenérveket latolgatnánk. Tájékoztatás helyett azonban Iohannis tanácskozásairól kapunk híreket. Íme: a szakmabeliek mereven ragaszkodnak „az igazságszolgáltatás függetlenségéhez” – noha valószínűleg ők tudják a legjobban, hogy milyen befolyások alatt áll, és maga az államfő is nagyvonalúan átsiklik a titkosszolgálatokkal való együttműködés fölött –, a civil szervezetek a világosan részrehajló ítéleteket sem hajlandók meglátni, a pártok pedig... Ludovic Orban nemzeti liberálisai balra csak ostorozni, jobbra csak bólogatni tudnak, legalább öt éve nem álltak elő egyetlen önálló elképzeléssel sem. A közhivataloknak a büntetőügyesektől való mentesítését a Mentsétek meg Romániát Szövetség kezdeményezte, de ők sem vitték végig, az igazságügy megtisztításáig a gondolatot. Traian Băsescu népi mozgalma ötletekben ugyan nem szenved hiányt, hiszen három másik kérdést is javasolt (az egykamarás parlamentet, a speciális nyugdíjak eltörlését és a kétfordulós polgármester-választást), amolyan próba-szerencse alapon; nem is vették komolyan.
Meggyőzőnek ezúttal is az RMDSZ elnöke mutatkozott, aki a sürgősségi rendeletek kibocsátását csak háborúban vagy katasztrófa idején engedné meg a kormánynak. Ami a független bíróságokat illeti, Kelemen Hunor szóvá tette a magyar feliratért kiszabott százezer eurós korondi bírságot is, arról azonban nincs hír, hogy ezt valaki hallotta-e. Az utolsó meghallgatott pártoktól megint csak cirkuszt kaptunk, Liviu Dragnea már a küldöttek kiválasztásával is sérteni akart, Călin Popescu-Tăriceanu pedig távolmaradással tüntetett. Számukra előnytelen az igazságügyi népszavazás összekapcsolása az EP-választásokkal, de aligha jó taktika, hogy ilyen világos megvetést mutatnak az embereket élénken foglalkoztató téma iránt. Ahogy az ellenzék merőben felületes, átlátszóan választási érdekek által vezérelt megközelítése sem bizalomgerjesztő. Jó lett volna valós vitát látni a román igazságszolgáltatásról. Ha már erről kérik a véleményünket...
