Meglepő az lett volna, ha a Liviu Dragnea második perében annyi időhúzási manőver és jogi csűrés-csavarás után tegnap hirtelen kimondják az ítéletet. A halasztás mégis gyanús, hiszen viszonylag egyszerű ügyről van szó: két olyan alkalmazottról, akit közpénzből fizettek, noha a korrupcióellenes ügyészség szerint nem a munkahelyükön, hanem a szociáldemokrata pártnál dolgoztak.
A kár sem óriási, mindössze 108 ezer lej, a fővádlott SZDP-elnök volt felesége – akiről az ügyet is elnevezték, mert ő volt a Teleorman megyei gyermekjogvédelmi igazgatóság egyik vezetője, amikor a két párttagot az intézménynél felvették – ártatlansága fenntartása mellett már rég ki is fizette ebből a maga részét, és meg is úszta az egészet egy bírsággal.
Liviu Dragnea azonban nem próbált így szabadulni a hurokból, noha több vesztenivalója van: ha bűnösnek találják, a 2009-es népszavazás ügyében kapott első – felfüggesztett szabadságvesztésre vonatkozó – ítéletét is le kellene ülnie, és egy harmadik, már valóban súlyos ügyben, a 20 millió euró eltérítése miatt megnyitott Tel Drum dossziében is érintett. A teleormani politikus nagy tételben játszik, az öttagú bírói testületek kijelölésére vonatkozó szabályok megváltoztatásával elérte, hogy a Bonbonica-perben a fellebbviteli eljárást elölről kezdjék, és már a háromtagú testületeket is megtámadta az alkotmánybíróságon. Ott az utóbbi időben inkább a hatalomnak kedvező döntések születtek, tehát van remény számára, neki kedvez a tegnapi halasztás is – május 20-ig még ki lehet valamit találni, és ha júniusig elhúzza, akkor hátradőlhet, megint újra kell kezdeni a fellebbvitelt. És ennek már valószínűleg nem is érnek a végére, mert közben elévül a bűncselekmény, vagy Tudorel Toader igazságügyi miniszter – akinek a leváltását nem véletlenül lebegtetik hetek óta és még újabb hetekig – mégis kiadja a büntetőjogi törvénykönyveket módosító sürgősségi kormányrendeleteket, vagy pedig ősztől már védett helyről, az államelnöki palotából integet a jónépnek Liviu Dragnea.
A tegnapi tárgyalás után, a legfelsőbb törvényszék előtt ugyanis utóbbit kiabálta a védelmére – önként vagy utasításra – összegyűlt pár száz ember, és aligha ők találták ki a vezér terveit. A tárgyalás előtt és közben még nem ez volt a jelszó, de a távozót már ezzel biztatták, és semmi kétség afelől, hogy pártja őt jelöli az államfői tisztségbe, ha indulni tud és akar az elnökválasztáson. Ez egyelőre kétséges – de még nála a hatalom, és erős kézzel fogja a gyeplőt. Ha májusban elítélik, az SZDP elveszítheti a kormányzást – Viorica Dăncilă önmagában nem áll helyt –, ezért ragaszkodik egyre népszerűtlenebb vezetőjéhez a párt.
Ámde nem a szociáldemokrata pártnak vagy az elnökének a sorsa a fő kérdés itt, hanem az, hogy az igazságszolgáltatás – amelyről mi, magyarok tudjuk, mennyire „független” – milyen irányba halad. Sajnos, a Dragnea peréből – akárhogy dől majd el – erre nem fogunk választ kapni...