Én, kérem, ilyesmire soha nem vetemednék. Ha már mosással kezdenék el foglalkozni, akkor inkább pénzmosáshoz fognék, mert az több hasznot hozna. Szóval fél óráig véres kardként hordozták körbe a személyazonossági okmányt, aztán végül beengedtek. Most már készülök egy követező útra, megtanulok néhány szót arabusul, és nem fogok semmi iratot felmutatni, hanem csak Allah akbar! felkiáltással nekirohanok az útlevél-ellenőrző fülke melletti bejáratnak, és akkor biztosan nem állítanak meg. Lehet, hogy kapok még egy migránskártyát is, felvehetek havi 500 eurót, és haza sem jövök, hogy ne kelljen visszamennem. Ha meg nem, akkor Brüsszelben reklamálok, és biztosan jobb elbírálásban részesülök, mint Kelemen Hunor, akinek kitiltásával kapcsolatban azt a választ adták, hogy: „Ismerjük a történteket. A kérdést saját törvényeinek megfelelően kell rendeznie Ukrajnának.”

És Ukrajna minden kérdést saját nagyszerű törvényeinek megfelelően rendez. Azért is hoz jobbnál jobb jogszabályokat, például a kisebbségiek oktatásának ellehetetlenítésére vagy anyanyelvhasználatukkal kapcsolatban, hogy aztán majd jól (el) tudja rendezni, vagyis intézni őket is. És az unió természetesen az illető országokra bízza a nemzeti kisebbségek problémáinak megoldását, amelyek közül több aztán ugyanolyan példásan próbálja rendezni azokat, mint ahogy Romániának is sikerült, amint azt már számtalanszor hallottuk.

Már korábban a román külügyminisztérium is a brüsszelihez hasonló választ adott Kelemen Hunornak. A külügyminiszter tudomásul vette a történteket, és ha segíteni nem is fog azok tisztázása érdekében, de jó tanácsot, azt adott. Fellebbezzen Kelemen az ukrajnai igazságszolgáltatásnál! Valószínű, legjobb lesz, ha személyesen teszi meg, csak akkor ismét Ukrajnába kell utaznia. De ne menjen, mint most, diplomata-útlevéllel, mert – mint már ő is tudja – hivatalosan ki van tiltva onnan, hanem illegálisan, mert ha ilyenformán tiltanák meg beutazását, azért már az Európai Unió is rájuk szólna, és akkor bizonyosan beengedik.

Most mindenki azon filozofál, hogy mi lehet az oka az RMDSZ-elnök kitiltásának. Talán legjobban Marius Diaconescu (történész, egyetemi tanár stb.) tapint rá a lényegre (Adevărul, április 10.), amikor már írása címében felteszi a kérdést: Kinek az érdekeit képviselte volna Ukrajnában Kelemen Hunor úr: Romániáét vagy Magyarországét? És arra a következtetésre jut, hogy csakis Magyarországét, hisz a magyar külügyminisztérium kérette be az ukrán nagykövetet a kitiltással kapcsolatban, és nem a román. A magyar külügy reagálása túlzó volt, mert Kelemen Hunor mint román állampolgár, román diplomáciai útlevéllel akart besurranni Ukrajnába, míg a román külügyminiszteré teljesen normális, mint amilyen lenne bármely román állampolgár esetén, akit kitiltanának. Diaconescu úr megvilágosodott, és rájött a kitiltás igazi okára: Kelemen Hunor úr radikalizálódott, és egyre inkább a magyar nacionalisták „elit klubjához” közeledett, olyanokhoz, mint a szélsőjobbos Jobbik. Ezek azokat az országokat támadják, amelyekben magyar kisebbség létezik, így Ukrajnát, de Romániát is – állapítja meg a szerző.

Különben ezekben a napokban Gheorghe Funar a Mi Romániánk Pártja megtámadta a bíróságon az RMDSZ európai parlamenti választási jelöltlistáját, mert szerintük a szervezet alkotmányellenes, és az ország területi egységét veszélyezteti. Csak azt nem értem, hogy Kelemen urat miért engedték vissza vagy miért nem utasítják ki végleg Romániából, a szervezetre szavazókkal egyetemben. Csak törvényt kellene hozni rá, és néhány hírtévé segítségével mozgósítani lehetne a hazafiasan gondolkodó nézőket arra, hogy segítsenek eltávolítani az országból azokat. És ha jogszabály lenne rá, akkor simán megtehetnék, Brüsszel majd azt mondaná, hogy a történtek jogosak, hisz a kérdést saját törvényeinek megfelelően rendezte Románia.