Egy földműves elment búzát vetni. Vetés közben némely mag az útszélre esett. Még gyökeret sem verhettek ezek, mert eljöttek a madarak, felszedték és megették azokat. Más magok köves és alig művelt földre estek. Ebből a földből a mag gyorsan kikelt, de nem tudott mély gyökeret verni, s a forró nap heve rövid idő alatt kiszárította. A magok harmadik része tövisek közé esett.
Ez is kikelt, de a tövisek elhatalmasodtak s a vetést teljesen megsemmisítették. A magok negyedik része jó földbe esett, ami helyesen meg is volt művelve, ezért termett bőségesen. Egyik része termett száz annyit, másik része hatvan annyit, némelyik része harminc annyit.
A tanítványok nem értették, hogy Jézus miért mondta el nekik ezt a történetet, ezért megmagyarázta nekik. Az elvetett magon az Isten igéjét kell értenünk. A magvető maga Jézus, a föld pedig az emberi lelket jelképezi. Az útszélre esett mag olyan emberi lelkekről szól, akik nem hallgatják meg Isten igéjét. Kopár, kietlen, kemény, mint az országútja, az ilyen lélek. A köves és nem jól művelt föld az olyan emberi lelket jelképezi, aki meghallgatja az igét, örvend is az igazságnak, de nem tud gyökeret verni lelkében, hamar elfelejti. A harmadik része a magoknak tövises földbe esett. A tövises, gyomos föld az olyan emberi lelket jelenti, amelyben van tehetség és fogékonyság minden iránt, ezért befogadja, meghallgatja az igét is, de a bűnös szenvedélyek és hazugság gyomnövényei elnyomják annak hatását, és lelkében nem tud érvényesülni a jó. A magok negyedik része jó földbe esett, amely meg is volt művelve, és dúsan termett. Ez a föld jelképezi a tiszta, minden szép és jó iránt fogékony emberi lelket. Az ilyen lélekben az Isten igéje termékeny talajra talál, és terem harminc, hatvan és száz annyit, mint amennyit elültettek belé.
Jézus példázatai gyermekeknek, Benczédi Pál feldolgozásában
