Mózes László
Nincs vége és egyhamar nem ér véget a székely, a magyar jelképek elleni hadviselés. A sepsiszentgyörgyi megyeháza gyűléstermében elhelyezett magyar, székely és háromszéki megyezászló is szemet szúrt a szolgálatos feljelentőnek, s panasza most jogerőre emelkedett.
A brassói táblabíróság végzése értelmében Kovászna Megye Tanácsának el kellett távolítania díszterméből az említett lobogókat, de az már nem zavarta a lendületes agitátort s a véle azonosulók seregét, hogy ugyanazon a helyen az Amerikai Egyesült Államok, Németország és Izrael zászlaja is lengedez. Ott a helyük természetesen, hiszen a mostaninál is ijesztőbb időket jelezne, ha minden külföldi jelképet ítéletekkel száműznének e gyötrődő, jobb sorsra érdemes országból.
Íme, egy újabb bizonyíték az államhatalom kettős mércéjére, hangsúlyozzák az ismételten megalázott magyar közösség képviselői, s a keserű szavakat nyomatékosítják is: „játszanak a tűzzel”. Lassan már a megfelelő kifejezéseket is körülményes fokozni, színezni, hiszen ami történik, nem csupán méltánytalan és kisemmiző a székelyföldi, erdélyi magyar közösségre nézve, hanem értelmetlen és abszurd is egyben. Eme ostoba, önkényes tiltások ugyanis régi időkre, megkövesedett nézetekre, dogmákra utalnak, melyeket elillantnak véltünk, ám továbbra is mételyezik az országban élők lelkét, gondolatvilágát.
Természetesen sorolni kell azt is, konokul, hogy másutt bizony senkit nem zavar egy-egy közösség identitására utaló jelkép, zászló avagy címer. Aranyosgyéresen és Vidombákon loboghat a városzászló, Brassóban is, éppen ama épület előtt, ahol a szóban forgó, erősen vitatható ítéletet is hozták. Vélhetően több tucatnyi települést is lehet találni, ahol a világ legtermészetesebb dolga, hogy díszeleg egy-egy közösség jelképe, megjelenik egy-egy állami, önkormányzati intézmény neve, németül például. A brassói önkormányzat homlokzatán olvasható Rathaus (városháza) felirat senkit nem zavar, ellentétben a székelyföldi, tiltott „községháza” szócskával. És e feliratot értelemszerűen nem csupán Korondon tartják elfogadhatatlannak az illetékesek, önkormányzatok sokaságát kényszerítették a magyar nyelvű intézménynév eltávolítására.
Mikor lesz vége e kirekesztő, kisemmiző folyamatnak? Amennyiben azt állítanánk, hogy soha, azt jelentené, hogy feltétel nélkül megadnánk magunkat a szekusbesúgók génjeit hordozó feljelentők, a demokratának álcázott újkori agitátorok előtt. Ez lehetetlen, a feltétel nélküli önfeladás szóba sem jöhet! Ám ahhoz, hogy csatát nyerhessünk, szövetségeseink táborát kell hittel, következetesen és kitartással gyarapítanunk, olyanokat kell magunk mellé felsorakoztatnunk, akik belátják és elfogadják, mindenkinek jó az, ha a magyar közösség otthon érezheti magát. És e tábor is csak akkor lehet eredményes, ha nehezen is, de háttérbe tudja szorítani a kommunista szekusrendszer minden mai, nacionalista csökevényét, hiszen napnál világosabb, a szekusgének nem tűntek el, csak átalakultak.
