– Miért keres egy szobrász új, digitális kifejezési eszközöket? Hogyan esett a választása éppen a drónos szobrokra, amely ráadásul csapatmunka eredményei?

– A művészek mindig is keresték az új technikai megoldásokat, hogy az elképzeléseiknek legjobban megfelelő művet hozhassák létre. Billy Klüver, az EAT egyik, mérnöki előképzettségű alapítója Van Eycket és az olajtechnikát hozza erre példának. Jómagam a drónos technika használatáig hosszú idő után jutottam el. 2001-től foglalkoztat a gondolat, hogy lebegő, alakváltoztatásra képes fényszobrokat készítsek. Folyamatosan bújtam a Nature és Science folyóiratokat, hogy megfelelő technológiát találjak az elképzeléseim megvalósításhoz, de nem találtam megfelelőt. 2015-ben figyeltem fel a drónos technológiára, és akkor találkoztam az ELTE Biofizikai Tanszékének kutatóival. Azóta együtt dolgozunk.

– Mit jelent ma a drónos szobor a kortárs művészetben, illetve milyen jövő áll e sajátos művészeti ág előtt? Egyáltalán, a digitális technika mennyire alakítja át a kortárs művészetet?

– Magamon kívül nem tudok másról, aki ilyet csinálna. De úgy gondolom, hogy ez nevezhető egy új műfajnak. A digitális technika hozzáférhetősége és főleg a kezeléséhez szükséges tudás hozzáférhetősége egyre szélesebb körű. Ugyanolyan módon befolyásolja a művészek gondolkodását, mint bármi más a kortárs vizuális környezetünkben, amelyből a művészek egyrészt inspirációt merítenek, másrészt meg ez az a hangos háttér, amelyet túl kell harsogniuk.

– Önt személyesen milyen további elképzelések, projektek foglalkoztatják ezen a területen?

– Az, amit a drónos technológia jelenleg tud, nagyon látványos, és éppen ezért nagyon hálásnak kell lennem, hogy elsőként használhatom, de még nem érte el azt a szintet, amellyel az eredeti, még 2001-ben kitalált műveimet meg lehetne valósítani. Először szeretnék minél tevékenyebben részt venni abban a folyamatban, hogy azt a szintet elérjük. Utána meg meglátjuk, hogy milyen utak nyílnak még meg.