Aztán, miután lemondott, többen is óbégatni kezdtek, miszerint kerülhet még egy rosszabb is helyette. Pedig a pesszimisták mostanig azt mondták, nála rosszabb már nem is lehet, de az optimisták most felülkerekednek, hangoztatván: jöhet nála sokkal rosszabb is. Pedig mennyi jó igazságügyi szakemberünk volt és van! De sajnos Laura Codruța Kövesit – ha sikerül – exportáljuk európai főügyésznek. Románia főügyészét, Augustin Lazărt nyugdíjba üldözzük, pedig ő azt hitte magáról, hogy nála jobb bűnvadász már nem is leledzik az igazságügy sűrűjében, és ezért akart újrázni még egy mandátum erejéig, amely most jár le neki. Viszont az igazságügy volt minisztere, Toader úr elutasította pályázatát. Időközben voltak, akik Augustin Lazăr múltjában turkálót nyitottak, és kikurkászták, hogy zsenge ifjú korában a kommunista időkben a nagyenyedi börtönben együttműködött a Securitatéval, és Fehér megyei ügyészként megakadályozta a rendszerrel szemben álló bebörtönzöttek szabadon bocsátását. Ezt ő természetesen tagadja. Időközben a Temesvár Társaság neki ítélte a Remény-díjat, mert nagy szerepe lehetett abban, hogy éppen most, újabb pályázatának benyújtása előtt elkészült 30 év után (!) az 1989-es forradalom perének vádirata. A dologból nagy ribillió kerekedett, ezért Lazăr úr azt ígérte, hogy ő azt a kitüntetést a volt politikai foglyoknak ajánlja fel. Aztán bánatában benyújtotta nyugdíjazási kérelmét. Elég kellemetlen lehet, hogy ezáltal munkanélkülivé válik, de szerencsére némi vigaszt nyújthat, hogy majdani nyugdíját havi 27 000 lejre saccolják.

Ha netán valaki ezen felháborodna, megnyugtathatjuk, hogy vannak még, akiknek ennél nagyobbacska nyugdíjuk is van, és a legnagyobb szintén egy korábbi Argeș megyei ügyészé, Nicolae Bălăşoiué, aki később a colibași-i börtön igazgatója is volt. Még a régi, ’89 előtti börtönigazgatók is hatalmas nyugdíjakat (in)ka(s)szálnak, ami nem csoda, hisz akkor a köztörvényesek mellett egy sereg veszélyes, rendszerellenes, hazaáruló politikai fogoly közelében kellett dolgozniuk. (Bălăşoiu úrnak különben 66 334 lejt visz ki a postás.) Most, miután Klaus Iohannis aláírta lemondását, úgy néz ki, míg a bibliai Lázárt Jézus megmentette a halálból, Augustin Lazărt a Jóisten sem menti meg a nyugdíjazástól.

A szociáldemokraták egy csapásra két legyet akartak ütni, vagyis megszabadulni a rakoncátlankodó jogtudor Tudoreltől és az ellenük állandóan lázadozó Lazărtól. De ló döglik, hám ürül. És bár még nem lehet tudni, ki lesz az új főügyész, új igazságügyi miniszternek Eugen Nicoliceát szerették volna, aki – forradalmárigazolványának elnyeréséért benyújtott kérése szerint – Turnu-Severinben harcolt a kommunizmus ellen, ott, ahol még csak nem is volt forradalom. Dolgozni viszont akkor Bukarestben dolgozott. Egy bukaresti lap kiderítette, hogy jogi diplomáját ötvenéves korában a „híres” szörénytoronyi  Spiru Haret Egyetem távoktatási rendszerében szerezte. Harciassága megmaradt parlamenti képviselőként, és amikor még az Országos Szövetség Románia Haladásáért pártjában küzdött Románia haladásáért, más alakulatok politikusait támadta hősiesen, minősíthetetlen szavakkal. Victor Pontáról olyasmiket állított, hogy Párizsban a csavargók életét élte, az állomásokon aludt, szökőkutakban mosakodott és a bevásárlókosarakból meglovasított pénzekből tengette napját. Aztán Nicolicea úr szociáldemokratává nemesült, és párttársai őt szerették volna igazságügyi miniszternek, aki rendet teremtene vagy vágna az igazságügyben és a bírák között is, mert amikor azok februárban sztrájkolni merészeltek, megmondta, hogy börtönbe kerülésüket kockáztatják.

Az államfő azonban végül megakadályozta Nicolicea kinevezését, a szociáldemokratáknak így átmenetileg várhatóan Rovana Plumbbal kell beérniük. Pedig milyen jó lenne az igazságügyben rakoncátlankodókat mind sittre vágni!