Kortárs vidéki székely építészet a megtartó székely kultúrtájban – ezzel a témakörrel ismerkedhettek azok, akik hétfő délután a Keresztes-házban Köllő Miklós gyergyócsomafalvi építész kötetére, illetve a Larix Stúdió építészműhely sepsiszentgyörgyi kiállítására voltak kíváncsiak.
A csend építészete – ökoregionális építészet a székely kultúrtájban című kiállítás a gyergyószentmiklósi Larix Stúdió díjazott és elismerésre jelölt munkáit mutatja be (naponta 10–16 óráig látogatható vasárnap délutánig).
Köllő Miklós Mesélem a házam című könyvében arról a „szellemi útról” ír, melynek során építészként továbbgondolta, illetve átalakította családja számára nagyszülei gyergyócsomafalvi házát. Sarány István, a csíkszeredai Hargita Népe napilap főszerkesztője a tárlatmegnyitón megjegyezte, a rendezvény méltó helyszíne a Kós Károly által 1913-ban tervezett Keresztes-ház, illetve idézett Kós Károly székely házra vonatkozó gondolataiból. „Külseje méltóságosan egyszerű, becsületes szerkezettel, kevésfajta anyaggal felépítve, cifrálkodás nélkül komoly; belseje színes, de nem rikító, vidám, de nem léha, gazdag, de nem hivalkodó. És mindenekelőtt magyar, sőt székely”. Sarány István hozzátette, Köllő Miklós kötetében saját székely házának történetéről ír, anyaga cikkenként megjelent napilapjukban is. Házát nagyszüleitől örökölte, s úgy alakította át, hogy megtartsa „székely, hagyományos, kultúrtájba illő jellegét”, magyarázta, s utalt az építész gondolatára, miszerint „A hagyomány folyamatosan változik: ami ma innováció, az holnap tradíció. Az illeszkedés a fontos”.
Köllő Miklós építészete egy átfogó spektrumban helyezkedik el, nem kizárólagosan a restaurálások vagy új épületek tervezése említhető, hanem építőművészről beszélhetünk – hangoztatta Kovács Kázmér építész, egyetemi tanár. Hozzátette: Köllő Miklós nem népi építészetet művel, hanem megteremtette saját architektúráját, egy öntudatosan vállalt feladatot teljesít azáltal, hogy épületei beleilleszkednek a székely népi építészeti, illetve városi környezetbe. Arra buzdította a jelenlévőket, látogassanak meg minél többet a pannókon – a „kulturális tájképeken” – bemutatott épületekből.
Köllő Miklós ismertette a bemutatott terveket, megemlítve, hogy építészirodájuk a közösségi építészetre fókuszál. Szerinte műemlékeink szakszerű helyreállításához nagyon fontos lenne további szakembereket felnevelni, ám ha egy közösség magáénak érez egy problémát (példaként a Csobot-hegyi Szent Anna-kápolnát említette), lehetetlen helyzetben lévő épületeket is meg lehet menteni.
