A Szent György Napok kulturális hetének fontos részét képezték idén is a gyermekközönséget célzó rendezvények, bábelőadások. A sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház előadásai mellett a kolozsvári Puck Bábszínház, a pécsi MárkusZínház, a budapesti Fabók Mancsi, és a debreceni Vojtina Bábszínház produkcióit láthatta/láthatja a közönség.
A kolozsvári Puck Bábszínház Decebal Marin által rendezett Angyalok utcája című előadásának első képei varázslatos élményt ígérnek. A nosztalgikus hangulatokat idéző díszletek között a legapróbb részletekig kidolgozott marionetteket látunk, rendkívül szuggesztív a zene, a kisvárosi házsorok előtt-mögött járkáló színészek pedig annyira finoman használják a bábukat, hogy szinte a lélegzetvételüket is érzékeljük a megjelenített figuráknak.
Angyalok utcája
A produkció azonban több sebből is vérzik, így egy idő után elveszti a közönség figyelmét. Nonverbális előadásról van szó, de a szereplők végig harsányan nyivognak, gőgicsélnek, sóhajtoznak, az élénk sárga lámpák bódítóan melankolikus képeket festenek, de mivel állandóan ezekbe kell nézni, egy idő után zavarják a szemünket. A zene andalít, légiessé teszi a játékot, de mivel öncélúan használják, lassan érdektelenné válik. A hangulati elemek felépítése egy bábelőadás köré elmaradhatatlan velejárója a sikernek, de ha maga a hangulat válik főszereplővé, és semmi mást nem kínál a produkció, előbb-utóbb hiányérzete lesz a gyereknek, akinek önmagában az nem jelent élményt, hogy élethűen mozog a báb, mert enélkül is tökéletesen valóságosnak gondolja a létezését. Gyermekek és felnőttek jöttek-mentek az utcában, a kutya a macskát kergette, a macska az egeret. És angyalokat is láthattunk, akik olykor megjelentek az embereknek, és aki meglátta őket, annak fény gyúlt a lelkében, és maga is felemelkedett a földről. Szép volt mindez, de ennyivel nemigen lehet kielégíteni a kicsik információszomjas kíváncsiságát.
A pécsi MárkusZínház Hős Miklós című, Vajda Zsuzsanna által rendezett előadása egy nagyszerű ötletből kiindulva Toldi Miklós életét dolgozta fel játékosan, rengeteg izgalmat kínálva a gyermek- és felnőttközönség számára egyaránt. A gyermekeket Miklós izgalmas kalandjai és a sok látványos színpadi eszköz varázsolta el, a felnőtteket inkább a színészek közvetlensége, az a mód, ahogyan adott helyzetekben őszintén reflektáltak saját játékukra, humoros-ironikus megjegyzéseket fűzve az eseményekhez. Az alapkérdés az volt, hogy vajon hogyan készülnek a lelkek a földi életre az angyalok laboratóriumában. Milyen egy szűz lélek, hogyan töltik azt fel tulajdonságokkal, és egyáltalán milyen munkaeszközeik vannak az angyaloknak?
Hős Miklós
Vajda Zsuzsanna és Pilári Gábor előadását majd szétfeszíti a kreativitás és játékosság: ami kapcsolóktól billentyűkig, fiókoktól kerekekig, kémcsövektől patikamérlegig, repülő borsőrlőtől, olajpumpán át kézzel hajtható forgattyúig izgalmas szerkezet lehet a gyermekek számára, az mind része volt az előadásnak. Mindezek mellett azonban egy igen gazdagon felszerelt marionettszínpadon mutatták be az angyalok Hős Miklós életének fontosabb eseményeit: a farkassal és bikával való küzdelmeit, a cseh bajnokkal való párviadalát, a Piroskával való megismerkedését, vagy hőstetteit a nápolyi ütközetben, mely során csak úgy szikráztak a bombák a színpadon, a gyermekek ámulatára. Végül még a halállal is megharcolt Miklós, de ennek a küzdelemnek a végkimenetelét nem tudhattuk meg, mert a gépezet jelezte, hogy elérkezett a lélek földre való indulásának ideje.
A budapesti Fabók Mancsi Bábszínház A háromágú tölgyfa tündére című produkciója ugyancsak varázslatos mese volt, nagyszerű előadásban. Fabók Mariann egy személyben volt a varázsmese mesélője és minden szereplője, úgy, hogy keze-lába-arca-hangja olykor egymástól különálló életet élt, és közben mégis annyira egyben volt, mint egy jól működő bonyolult gépezet alkatrészei. Mint a bemutatkozásban elhangzott, az előadás igazi kísérőzenésze eltörte mind a két kezét, ezért a színésznő Keresztes-Nagy Árpádot kérte meg, hogy legyen a hangeffektusok felelőse, azonban csakhamar kiderült, hogy aligha lehetett igazibb zenésze az előadásnak a mostaninál.
Sűrű erdő közepében egy tölgyfába zárva három tündérleányt őrzött a gaz boszorkány, azonban egy jó lelkületű királyfi eldöntötte, hogy kiszabadítja ezeket. Így kezdődött a mese, melyben a jó és rossz harca hátborzongató kalandok nyomán bontakozott ki, melyek során olykor lélegzetvisszafojtva figyelték a gyermekek, hogy a színésznő hogyan változik tündérből királyfivá, majd boszorkánnyá, majd egyszerre mindezekké, és közben megmaradva annak az ízes beszédű, bölcselő-fecsegő mesélőnek is, aki már a legelső percektől belopta magát a közönség szívébe. Élénk színfoltja volt a produkciónak az előadó és zenész közötti humoros viszony, mely időnként oldotta a feszültséget, máskor segített továbblendíteni a mese kerekét.
A negyedik vendégelőadás a debreceni Vojtina Bábszínház Bartal-Kiss Rita által rendezett Boldog képek című produkciója, melyet ma 11 és 18 órától láthat a közönség. Ez a mese egy olyan faluról szól, ahol mindenki mosolyog, a lányok viselete a tündérekéhez hasonlít, és még a macskák is boldogan pödörgetik bajszukat a tejeslábas fölött... Vajon mi lehet a titka ennek a nagy boldogságnak?
