Nagy D. István
Huszonnyolcadik születésnapját üli immáron bő egy hete Erdély egyik legrégibb és leismertebb városünnepe, a Szent György Napok, amely az elmúlt években a találkozás, az egymásra találás, a felhőtlen jókedv és móka pillanatait hozta el a szürke hétköznapokba, és a városnapok minden „zivataros és viharos” jellege ellenére remélhetőleg idén sincs ez másképp.
Sajnos, az időjárás mintegy hagyományt követve ez alkalommal sem látszik kedvezni az ünneplőknek, olyannyira, hogy az abszolút újdonságként kínált majálisnak teljességgel „nyakát szegte”, de más, érdekesnek ígérkező összejöveteleket is tető alá voltak kénytelenek menekíteni a szervezők, vagy lemondani olyan „kötelező” elemekről, mint a vidámpark. Remélhetőleg a fennmaradt pár napra kegyesebbek lesznek az égiek, hiszen a neheze csak most következik, színpadi és utcai zenétől hangos, színes és „ízes” forgatag uralja három napig a városközpontot (és nem csak) – nemzetközi sztár koncertjével és óriásinak ígért tűzijátékkal megkoronázva –, amelyben mindenki kedve szerint pöröghet, lazulhat vagy akár elmélkedhet, átadva magát a pillanat érzésének. Fesztivál váltja tehát a kultúrának szentelt csendes napokat, noha utóbbiról sem kell lemondani, hiszen a múzeum kertje vagy éppen a Szimplatz, de akár a főtér is rejt majd csemegéket az ilyesmire vadászók számára.
És ha már városünnep, tisztességtelen lenne nem szólni bár egy árnyoldalról. Kétségtelenül emberpróbáló feladat igazságot tenni – ha egyáltalán ez lehetséges – a Szent György Napok bírálói és rajongói között. A bírálatok sorában – amelyek közül jó néhány sárkányt érintő egészen hajmeresztőre sikeredett – helytállóak is lehetnek, leginkább azok, amelyek a színvonalat vagy a kínálat sokoldalúságát vitatják. A programot nézegetve valóban olyan érzése támadhat az embernek, hogy a szervezők a kevesebb több elvét követték, ami legtöbbször dicséretes hozzáállás, de ez alkalommal mintha nem a legbölcsebb döntés lett volna. Remélhetjük ugyanakkor, hogy mindezt kihívásként értelmezik, és a következő évben az elvhez ragaszkodás már gyümölcsözőbb végeredményt hoz. A bírálatoknál maradva, nem ártana ugyanakkor nem elfeledni, hogy a Szent György Napok minden hangzatos címkézés mellett nem más, mint egy város ünnepe, a maga természetes korlátaival, hibáival, hiányosságaival, és mindezek ellenére az egyik legfontosabb és legvártabb közösségi eseményünk.
Pár napra talán hagyjuk hátra a hétköznapjainkat így is túl gyakran meghatározó kesergést, fanyalgást, a feltétlen és parttalan bírálatot. Hisz idén először a „hús-vér” sárkányt is sikerült legyőznünk, válasszuk hát az együttlét örömét, és mondjuk ki közösen: Isten éltessen, Sepsiszentgyörgy!
