Semmihez sem hasonlítható érzés koncertezni, a színpadon énekelni, látni a felszabadult örömöt a közönség arcán – vallja Tarja Turunen finn énekesnő, aki vasárnapi sepsiszentgyörgyi fellépése előtt zenekarának tagjaival együtt találkozott a sajtó képviselőivel, és mindenféle sztárallűrtől mentesen, kedvesen, közvetlenül, őszintén válaszolt a hozzá intézett kérdésekre.
Nem először jár Romániában, meleg szívű, szenvedélyes közönségnek ismeri az ittenit, ezért tapasztalatai alapján úgy látja, merőben más élmény az itteni koncert, mint például az amúgy a szimfonikus rock otthonának számító északi országokban. Vallott arról is, hogy csapatával együtt nagyon szeret elmélyülni az alkotás, a zeneszerzés folyamatában, manapság egyre több dalt ír ő maga, de semmihez sem hasonlítható fantasztikus élmény az, amikor ezeket a számokat koncerten énekelheti a közönségnek, és látja az örömöt az arcukon. Éppen ezért igen szerencsétlennek is érezné magát, ha nem lenne lehetősége koncertezni, előadni az általuk szerzett dalokat.
Ami a klasszikus zene és a rock műfaja közötti átjárhatóságot illeti, Tarja Turunen azt mondta: ő mindkettőt műveli, kemény munka árán vívja ki a tiszteletet magának mindkét világban. Ugyanakkor szerinte a zene érzésekről szól, éppen ezért ha zenészként nyitott az érzelmekre és őszinte, akkor mindkét környezetben elfogadják őt. Ráadásul nem valamiféle éles ellentétként éli meg a klasszikus zene és a rock világa közti viszonyt, sokkal inkább a harmóniát látja benne, hasonló, mint az ember két keze, amelyek segítik, kiegészítik egymást. A klasszikus zene észszerűségre, józan gondolkodásra tanítja, az állandó felkészülés miatt formában tartja, a rock szabadságot jelent számára. Szólt a Nightwish zenekarban eltöltött évekről is, melyet tartalmas és jó időszaknak tart, ráadásul szárnyakat adott neki, hogy elkezdje egyéni karrierjét, amely jó ideje tart már.
Újságírói kérdésre válaszolva beszélt arról is, hogy miként egyeztethető össze a művész szakmai élete a családival. Nem könnyű számára, hogy egyszerre legyen művész és anya is, de párja igen komoly segítséget nyújt ebben, támaszkodhat rá. Amikor a most lassan 7 éves lánya született, afféle turné-kislány volt, mindenhová magával vitte, miközben rengeteg országban jártak a zenekarral – ez volt az ő világa is, ebben nőtt fel, s bár most iskolás és tanul, jelenleg is hasznosítja azokat a tapasztalatokat, amiket a turnékon szerzett, nyitott gondolkodású, három nyelven beszél.
Elismerte ugyanakkor: egyáltalán nem könnyű számára, hogy anyák napján távol legyen gyermekétől, szeretne ő is együtt lenni családjával. A zenészi pályában számára éppen ez az egyik legnehezebb. Híresnek, ismertnek lenni sem mindig egyszerű – ismerte be –, több éve elhagyta szülőhazáját, ez is egy nehézség, mert bár az ott töltött időszakot nem felejti, és Finnország benne él, végső soron ő is csak egy átlagember, aki otthonra, családra vágyik.
