Elméletileg jó hely a Sepsi Aréna: tágas a tér, csak az megy oda, akit igazán érdekelnek a veterán (vagy hamarosan azzá váló) autók, motorkerékpárok, nem kell attól tartani, hogy a nagy tömegben sérülnek az egyes esetekben nagy befektetéssel felújított járművek – de a szolgáltatás, amelyet a szervezők nyújtottak, hagy némi kívánnivalót maga után. A vízen, üdítőn kívül ugyanis semmi nem volt kapható az arénánál, még jó, hogy illemhelyet biztosítottak a résztvevőknek és látogatóknak. Nagyon elkelt volna egy büfé vagy legalább egy kürtőskalácsos: sokan a retróparádéra közelből vagy távolból érkezők közül kénytelenek voltak otthagyni a kiállítást, hogy valahol étkezhessenek, mindenki hiányolta a harapnivalót. A látogatók amúgy sokkal nagyobb számban lettek volna, ha a gyermekek szórakozóhelye, a vidámpark is az aréna mellett kaphatott volna helyet.

A találkozó – e hiányosságok ellenére is – sikeres volt. Szép számban jöttek Sepsiszentgyörgyre a dédelgetett kincseiket megmutatni vágyó veteránjármű-tulajdonosok, nemcsak Háromszékről, de a környező megyékből, sőt, távolabbról is. A rutinos látogatók sok, már a korábbi retróparádékon látott járművet láthattak viszont, de – mint mindig – most is akadt újdonság. Ezúttal egy felújított 1959-es Plymouth vonzotta leginkább a tekinteteket, bár több ikonikus amerikai járgányt is nagy érdeklődéssel vettek körül a kíváncsi érdeklődők. És egy szép gesztusnak is tanúi lehettek veteránosok és látogatók: Perpits Thomas, a Romániai Retromobil Klub helyi vezetője kezdeményezésére kivitték a kiállításra a társaság egy megbecsült tagjának, a nemrég elhunyt Kovács Gábornak a motorkerékpárját, így állítva emléket annak a lelkes veteránosnak, aki minden rendezvényen részt vett, és aki – jó kezű kárpitos lévén – oly sok veterán jármű restaurálásában segített.