Természetesen a munkálatok továbbra is zavartalanul folynak. Dăncilă asszony az ügyről részletes tájékoztatást kért. Nemsokára véresszájú tévéadók sietnek segítségére a tájékoztatásban, és mindenre elszánt hazafiak fogják informálni arról, hogy teljesen jogos az, ami az úzvölgyi katonai temetőben történik.

Végeredményben még korrektek is voltak a munkálatokat vezetők és az ott dolgozók, hisz akár le is rombolhatták volna az ott már meglévő katonasírok jeleit, de nem bántották azokat. Pedig hívhattak volna akár Zilahról is néhány segítőt, akik az ottani református temetőben tevékenykedtek és sírköveket borogattak fel, törtek össze. Az új temetőfoglalók itt is csak siettetni szeretnék a régi temetők magyar jellegének eltüntetését, amelyek Erdély-szerte egyre sikeresebbek. Amint a Házsongárd Alapítvány honlapján olvasom: a kolozsvári Házsongárdi temetőben „büntetlenül leverhetők, bezúzhatók a régi kövek, átírhatók a nevek, lebonthatók a kerítések, beköltözhetők a kripták”. A temetőben (Hajongard), ahol több száz magyar történelmi, irodalmi és művészeti személyiség nyugszik (hacsak éppen nem forog sírjában a mifelénk történtek miatt), különben csak román és angol nevű tájékoztató igazít el.

Hallottam én arról is, hogy azért nincsenek régebbi időkből fennmaradt román síremlékek az erdélyi városi temetőkben, mert a magyarok nem engedték azok felállítását. Ugyanezért nincsenek régi kőtemplomok sem. Csak azt nem értem, hogy Moldvában és Havasalföldön ki nem engedte román kori vagy gótikus templomokat építeni? Ami késett, nem múlott, és a templomépítést sikerült bepótolni. Úgy látszik, most kerül sor a beton síremlékek megvalósítására. Ha ennek érdekében némi törvénytelenséget is el kell követni, a cél szentesíti az eszközt. És akkor jön mindenféle ázsiai jöttment, aki köti a kereket, és holmi nemzetközi egyezmények felrúgására hivatkozva akadékoskodik, de remélhetőleg érkeznek a hazafiak is, akik felteszik majd a szokásos költői kérdést: ki látott már olyant, hogy az ősi román földön román katonahősöknek ne lehessen emléket állítani? Egyelőre a közigazgatásilag Csíkszentmártonhoz tartozó úzvölgyi emlékhelyet sikerült Dormánfalva közvagyonába áthelyezni. Tud, amit tud a polgármester, aki azt állítja, hogy a kulturális és a védelmi minisztérium láttamozta terveiket, és a védelmi minisztérium 65 ezer lejjel hozzá is járult a műveletek 300 ezer lejes összköltségéhez. Ez olyan csip-csup összeg, amiről Dăncilă asszonynak nem is kellett tudnia. Most tájékozódik, és utána következhet még némi csűrés-csavarás, nemzetközi törvények saját elképzelés szerinti (ki)magyarázása. Itt is érvényesül majd a kettős mérce, hogy amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökör magyaroknak, és amely szerint majd teljesen törvényessé válhat a „temetőátalakítás”. Van ám elég példa a törvényeknek a bíróságok kénye-kedve szerinti alkalmazására. Mert Korondon – ahol a lakosság 93 százaléka magyar – a Primărie feliratot magyarra úgy fordították le, hogy Községháza, és azt onnan leperelték. A polgármesternek most mindezért majdnem 100 ezer eurót kell fizetnie, de Vidombákon, ahol egyszázaléknyi szász élhet, senkit nem zavar az épület rendeltetését jelző Primărie – Rathaus felirat. Némi nyelvszakértői okoskodás után arról szereztem tudomást, hogy igenis, megérdemelt a korondi büntetés, mert nem is a fordítással van a baj, hanem azzal, hogy a törvényt bizony nem tartották be, mert míg Korondon a román felirat után állt a magyar, addig Vidombákon – ahogy a törvény előírja – a német alatta! Érdekes módon a Kovászna és Brassó megye határát jelző kétnyelvű felirat is szemet szúrt, nem mint a vidombáki Rathaus, és kérik annak levételét is, mert Brassó megyében a magyarság aránya nem éri el a törvény által előírt húsz százalékot.

Sokan felteszik a kérdést: meddig megy ez így? Remélhetőleg, amikor a magyarok részaránya minden helységben egy százalék alá esik, nem lesznek hasonló gondjaik.