Barót központjában a nemrég rendezett vadász-horgász találkozón feltűnő volt Velencei András sátra: a kis kiállítóhely meglehetősen gazdag kínálata igencsak vonzotta a tekintetet. Népszerűsége érthető, hiszen a fiatal, alig harmincesztendős vállalkozónak az utóbbi öt évben sikerült vevőkört kialakítania, árukészlete pedig mindig tartalmaz egy-két érdekességet, újdonságot.
Vízben-halban gazdag Erdővidék
Erdővidéken bőségesen vannak jó horgászhelyek. Az Olt menti települések majd mindegyikén akad egy-egy egyesületi vagy magántó, szép halakat lehet fogni a köpeci, felsőrákosi, nagyajtai, ágostonfalvi és bölöni holtágakban s a Rikában, Vargyason pedig a bányatavakban. Ha mindez nem lenne elég, nincsenek olyan messze a híres szentpáli tavak vagy éppen Lövéte sem!
Ahol szép számban akad tó, ott horgászból sincs hiány. A két Erdővidéken működő horgászegyesületnek – a Kovászna Megyei Vadászati és Horgász Egyesület és a Rika Sporthorgász Egyesület – ezernél is több tagja van. A szám csak kicsit csalóka. Csak kicsit, mert bár nem ritka az, ha egy-egy helyi sporthorgász mindkét egyletnek tagja, de figyelembe kell venni, milyen jelentős számban érkeznek brassói és sepsiszentgyörgyi vendégek is. Pezsgő horgászélet van Erdővidéken, amelyet illik jól kiszolgálni.
Kell egy bolt
Velencei András kényszer hatására lett vállalkozó. Munkahelye nem volt, külföldre mehetett volna, de éppen családalapítás előtt állt, és szülőföldjét amúgy sem akarta elhagyni. A látszólag kilátástalan helyzetből a kiutat az üzletalapítás jelentette.
Gyermekkorától kezdve horgászott. Édesapja, a Baróti Szabó Dávid Középiskola volt fizika szakos tanára, id. Velencei András fogta kézen két évtizeddel ezelőtt és vitte el először a Maros megyei Vadasd környékére pecázni. Hamar rákapott a horgászás ízére, sihederként pedig már szabad idejének zömét horgászbottal a kézben töltötte.
Úgy gondolta, ismeri annyira ezt kis közösséget, hogy igényeinek kiszolgálásával az ő megélhetése is biztosított legyen. Kapóra jött, hogy az üzletalapítási elhatározása előtt bezárt a baróti pecabolt. Nem tudja, miért vélte akkor úgy, hogy ő jobban tudna egy ilyen jellegű üzletet igazgatni, mint egy másik tapasztalt horgász – egyszerűen csak hitt abban, hogy a siker nem maradhat el.
Megtapasztalni, megcsodálni
A garzontömbház földszintjén bérelt helyiséget, kevéske pénzéből pedig csak annyi alapárut szerzett be, hogy éppen ne legyen üres az üzlete. Óvatosságát nemcsak a tőkehiány táplálta, hanem a kockázatok észszerűsítése is. Éppen ezért soha nem kérte, hogy a beszállítók hitelezzék meg, majd néhány hét múlva fizet – ha tud. Ehhez a számára bevált üzleti filozófiához azóta is ragaszkodik.
Az elért siker érdekében a folyamatos hirdetést is fontosnak tartja. Az Erdővidék regionális hetilapban rendszeresen megtalálható reklámja, azonkívül a legnépszerűbb közösségi oldalon tartja a kapcsolatot közel ötszáz követőjével. Amint beszerez valami újdonságot, rögtön fényképeket, ismertetőket tesz fel róla, és percek alatt érkeznek a vele kapcsolatos kérdések, másnap pedig a boltban is megjelennek a vevőjelöltek, hogy szemügyre vegyék, megfogják, megtapogassák az új portékát.
Ennek a megtapasztalásnak is jelentősége van az üzlet sikerességében. A világhálón számtalan világcég elérhető, bankkártyával lehet fizetni a legtöbbször olcsóbban megszerezhető árut, ingyen házhoz is szállítják, ám ez számukra mégsem az igazi. Mert az igazi az, ha nemcsak fényképről győződhetnek meg a bot, az orsó, a horog, a kapásjelző, a vízhatlan ruhák és cipők s mindenféle csecsebecse minőségéről, hanem kezükbe is vehetik azokat. A horgászok általában csak a tó partján hallgatagok, amikor együtt vannak, élményeiket szívesen osztják meg egymással (ahogy köztudott: tudásukról, szerencséjükről lódítanak, és nem is keveset – szerk. megj.), ám ha annyi időt eltöltenek az üzletben, általában nem távoznak üres kézzel, legalább valami aprósággal meglepik magukat.
Mikor húz a... vásárló?
Természetesen a legtöbb vevő tavasszal és nyáron keresi fel Velencei András boltját, de ősszel, paducszezonban is „húznak” az érdeklődők, télen pedig leginkább a lelkes lékhorgászok lépik át üzlete küszöbét. Mégis kiszámíthatatlan, mikor megy jól a bolt. Megtörténik, hogy a napot mindössze húsz lej bevétellel zárja, de az sem ritka, ha éppen ezer lej lapul a kasszában.
A gyerekek összekuporgatott pénzükből csak a legszükségesebbeket és legolcsóbb holmikat vásárolják meg, nem költenek sokat a nyugdíjasok sem – ők újat ritkán vásárolnak, általában csak elhasználódott készletüket pótolják –, a harmincas-negyvenes korosztály az, amely nagyobb összeget tud szánni szenvedélyére. Néha különlegesebb kérések is akadnak. Volt, hogy tengeri horgászáshoz kértek orsót, a készleten nem volt ilyen, de kapcsolatai révén – ha néhány nap késéssel is – az ilyen különlegesebb igényeket is ki tudja elégíteni.
Mit hoz a jövő?
Az üzletnyitást követő hónapokban a vállalkozó fiatalembert családja tartotta el, aztán egy fél fizetést tudott kigazdálkodni magának, manapság egy vékony fizetéssel ér fel havi jövedelme. Friss győzelmei közt tartja számon, hogy sikerült elköltöznie a garzontömbházban bérelt helyiségből. Új székhelye, az otthona mellett felállított konténerház nem nagy, de jól megközelíthető helyen van, ráadásul így nem jelent gondot, hogy délutánonként is nyitva tartson: a vevőnek csak telefonálnia kell, és percek alatt kiszolgálják.
Öt év kellett, amíg ezt elérte. Következő célja, hogy a mostani helyet is kinője, sőt, olyan terméklerakatot nyisson, amellyel szélesebb kört, akár több megye szakboltját is elláthassa jó minőségű, változatos és árban is elérhető horgászati felszereléssel.
