Demeter J. Ildikó
Új kinevezési láz tört ki Bukarestben. Az alkotmánybíróság három tagjának hamarosan lejár a mandátuma, és a júniusban megüresedő helyeket a szenátus és a képviselőház tegnap hipp-hopp be is töltötte. A szokatlan gyorsaságot az indokolja, hogy a testület – habár az alkotmány értelmében minden más állami szervtől független kellene legyen – az utóbbi időben meglehetősen nyíltan szolgálta az uralkodó hatalmat, pontosabban a szociáldemokrata pártot, illetve annak elnökét.
Nem is lehet másként, hiszen tagjainak kétharmadát a parlament nevezi ki, és ha adódik is némi eltolódás amiatt, hogy az alkotmánybírák nem egyszerre cserélődnek, megbízatásuk pedig kilenc évre szól, a függetlenségük inkább névleges, mint valóságos. Már önmagában az is elgondolkodtató, hogy a testület kilenc tagjából hat csak az épp aktuális parlamenti többség támogatásával nevezhető ki, és ha ehhez hozzáadjuk az elmúlt két évben született, zömmel a Szociáldemokrata Pártnak kedvező alkotmánybírósági döntéseket, akkor megértjük, miért próbálják a pártok saját jelöltjeiket tisztségbe juttatni. Mégis furcsa, hogy ezúttal az SZDP rukkolt ki két külső emberrel – akik persze csak látszólag azok, valójában több szálon kötődnek kenyéradó gazdáikhoz. Az ellenzék vezetőjeként fellépő Nemzeti Liberális Párt saját politikusait javasolta – nyeregben érzik magukat, amióta két közvélemény-kutatásban is lekörözték a fő kormánypártot. A legfurcsább azonban az, hogy az alkotmánybíróság tényleges függetlenítésére senki még csak kísérletet sem tesz, noha a politikai alapon kinevezett, magas rangú tisztségviselők szakértelméről, azazhogy inkább annak hiányáról már sok keserves tapasztalatunk van, ezért nem működik jól szinte semmi ebben az országban.
De nem is az a cél, itt a gépezetnek nem a lakosságért kell dolgoznia, hanem csak a kiválasztottakért. És ez sem megy mindig olajozottan, csikorog és néha meg-megáll, különösen amikor olyan kérdésekben kellene állást foglalni, amelyek jobbra vagy balra billenthetik a politikai erőviszonyokat. Az alkotmánybíróság hónapok óta halogatja annak eldöntését, hogy a legfelsőbb törvényszék háromtagú bírói testületeinek felállása, sőt, Florin Iordache képviselőházi alelnök erre vonatkozó keresete szabályszerű-e vagy sem: egyik esetben ugyanis Liviu Dragnea megmenekül a börtöntől, a másikban viszont elítélhetik. Mármint ha a jelenlegi testület két héten belül dűlőre jut – mert ha júniusig elnapolja az ügyet, a Dragnea fölött ítélkező bírók egyike nyugdíjba megy, a fiktív alkalmazottak pere elölről kezdődik, a bűncselekmény pedig elévül, mielőtt újabb ítélet születne. Nem mintha a legfelsőbb törvényszék jobban igyekezne az igazságszolgáltatással: láthatóan mindkét „független” és „legfelsőbb” szerv nagyon szeretné másra hárítani a felelősséget. Magyarázattal természetesen nem fárasztják magukat, és a szakmai szervezetek is hallgatnak. Még azt sem tudjuk, hogy félelemből, kényelemből vagy egyetértésük jeléül...
