Sok gyermek nem tudja, hogyan alakíthat ki egészséges kapcsolatot másokkal. Ezért, amikor felnőttek lesznek, egyre inkább elszigetelődnek, eltávolodnak az emberektől, a társasági élettől. Emberi kapcsolataink minősége több dologtól is függ. Így például személyiségünktől, viselkedésünktől és érzelmeinktől is.
Tudjuk, hogy már az első találkozásnál kialakul bennünk egyfajta vélemény a másik emberről. Egy gyermeknek meg kell tanulnia, hogy ezek az érzések lehetnek hamisak is, és nem ítélgethetünk el csak úgy másokat. Ezek az előítéletek ránk nézve lehetnek kedvezőek vagy hátrányosak, lehetnek igazak vagy hamisak. Egy biztos, mindig befolyásolják az adott személlyel való kapcsolatunkat, akár a főnökünkről, kollégáinkról vagy csak a buszon mellettünk utazó emberről van szó.
Egy gyermeknek meg kell tanulnia, hogyan fejezheti ki mások felé azt a szeretetet, irgalmasságot, bizalmat, amelyet Istentől kapott. Meg kell tanulnia önmagán uralkodni és másokkal együttérezni. Ha nevelésüknél először erre a két alapvető tulajdonságra összpontosítunk, jó kapcsolatot tudnak majd kiépíteni másokkal. Ha viszont ez nem alakul ki, akkor kapcsolati problémákkal kell majd küzdeniük.
Mondjuk el gyermekeinknek, hogy még a legintelligensebb embereknek is lehetnek kapcsolati problémái, akár saját, akár mások büszkesége, lustasága, érzéketlensége miatt. Nem tehetjük magunkat felelőssé minden kapcsolati kudarcért, amely bennünket ér, hiszen mások érzelmeiért nem mi vagyunk a felelősek.
Ne felejtsük el, sokkal fontosabb, hogy szülőként az érzelmi intelligenciában jó példát mutassunk, minthogy csupán beszéljünk róla.
Segítsük gyermekeinket az önállósodásban és a megfelelő cél kiválasztásában. Itt, a földön ez az egyetlen lehetőség: nem kell másokat utánozni és nem kell senkit sem irigyelni. Legyenek kitűzött célok és kellő önbizalom is az eléréséhez.
Értékelni kell a jót és a szépet, amit sokszor ajándékba kapunk mások rejtett kincseiből. Ki kell nyújtani a kezünket, és el kell fogadnunk azt. Mások is tudnak tanácsot adni és támogatni. Az élet együttélés másokkal.
A gyermeknek tudnia kell, hogy képes saját magán uralkodni, felelős a tetteiért, érzelmeiért és lelkivilágáért. Ne okoljon könnyelműen mindenért másokat. Ne bízzon vakon a szerencsében. Képletesen: mindig olyan „zakót viseljen”, amelynek két zsebe van egy-egy feljegyzéssel. Az egyiken az álljon: egy „porszem vagyok”; a másikon: „a világ tőlem függ”.
Jó, ha tudják: az élet boldogság és nem versengés. Becsületesnek, udvariasnak, tisztelettudónak, türelmesnek kell lenni. Ösztökéljük gyermekeinket az eredményességre, a felfedezésre, a munkára. Az sem baj, ha ehhez egyre gyakrabban szembe kell úszni az áradó korszellemmel! Vannak olyanok, akik a siker érdekében mindenre hajlandóak: könyökölnek, hazudoznak, csalnak vagy téves információt adnak. A magasba tisztán, lépésről lépésre, kitartó munkával lehet csak eljutni – és ott is maradni.
Ez a világ gyermekeink számára tele van veszélyekkel, kísértésekkel, lehetőségekkel. A három legfontosabb dolog, amivel boldogulásához hozzájárulhatunk: a jó példa, az érzelmi intelligencia kifejlesztése és a helyes viselkedési minták gyakorlása. Egyéb dolgokra – például, hogy jó munkát találjanak, okosak legyenek, jó jegyeket szerezzenek, jó összeköttetésre tegyenek szert – úgy kell tekintenünk, mint boldogulásuk járulékos, de nem szükségszerű kellékeire.
Kertész Tibor,
a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ munkatársa
