Kiutak az alkohol rabságából

2019. május 9., csütörtök, Család

Korunk és társadalmunk kihívása az alkohol és a vele való megbirkózás, illetve leküzdése. Amióta csak létezik alkohol, létezik mértéktelen fogyasztás, és van betegség, szenvedés és halál. Mai felgyorsult világunkban, fogyasztói társadalmunkból és szokásaiból eredően nyilvánvaló, hogy az alkohollal sem bánunk másképp.

Szomorú tény, hogy az alkoholizmus kialakulása és lefolyása évekig eltart, s az megviseli mind az egyént, mind a közvetlen környezetét. Családtagok sokasága szenved együtt az alkoholista szülővel, házastárssal vagy gyermekkel, baráti és szakmai kapcsolatok kerülnek egyre elviselhetetlenebb állapotba, hogy lassan végleg leépüljenek, megszűnjenek.

Az Egészségügyi Világszervezet által nemrég közzétett adatok szerint világviszonylatban Európában fogyasztják a legtöbb alkoholt. Vezető helyen a keleti tömb államai állnak, Románia az ötödik, Magyarország a nyolcadik helyen. A vizsgálódás eredménye nemcsak a felnőttekre vonatkozik, hanem  serdülőkre is, pontosabban a 15 éven felüliekre. Aggasztó méreteket ölt már e korosztálytól kezdődően nemcsak a kábítószer-, hanem az alkoholfogyasztás is. A világszervezet a kelet-európai államokban a mértéktelen alkoholfogyasztást jelöli meg annak okául, hogy évente a halálesetek 15 százaléka következik be szív-érrendszeri betegségek, rák, májcirrózis és különböző balesetek eredményeképpen, és felelőssé teszi ezen államokat, mert nem akarják észrevenni és felmérni annak a súlyos jelenségnek a következményeit, amit alkoholizmusnak nevezünk.

Ha csak Erdélyre és annak szűkebb régiójára, Székelyföldre gondolok, vajon mi a helyzet? Legalább annyira aggasztó itt is, mint a többi régióban. Néhány éves tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy mi sem állunk jobban. Az állam támogatása gyenge, néhány egyházi és civil szervezeten kívül mást nem érdekel a téma. Ráadásul majdnem annyira tabutémának tartják a  szenvedélybetegséget, mint a szexualitást. Nem merünk, félünk, de leginkább szégyellünk róla beszélni. Miért? Talán a szenvedélybetegség nem betegség? Az alkoholista nem beteg, csak egy részeg, akit ki lehet, ki kell közösíteni, mert rombolja a társadalmat? Valószínűnek tartom, hogy legalább egy ilyen embert mindenki ismer. Az is igaz, hogy nehezen kezelhetők, egyeseket reménytelen eseteknek tartunk, és az is igaz, hogy legtöbb esetben tehetetlenek vagyunk.

De mit tudunk róluk? Hogyan kerültek ide, mi késztette őket ilyen életmódra? Szabadon választották-e, vagy csak egyszerűen elsodorta őket az ár? Vajon tényleg el kell ítélni, meg kell címkézni őket? Jómagam több száz alkoholistával találkoztam, akik között egyaránt vannak férfiak és nők is, és már sokakat ismerek, akik látszólag reménytelen testi és szellemi állapotból épültek fel. És életük megváltozott.

A fentiekben néhány kérdést fogalmaztam meg csak, melyekre én is keresem a választ nap mint nap. Nem fogok szakmai eszmefuttatásokba belemenni, az elkövetkezőkben azt szeretném megírni, hogy nincs reménytelen eset, hogy senkiről sem mondott le a jó Isten. Remélem, annyira meggyőzőek lesznek a példák, hogy egyéb bizonygatásra nem is lesz szükség. Remélem, hogy a tapasztalatok sokasága és megosztása segíteni fog az alkoholisták megértésében.

Kozma Ferenc lelki gondozó,
a Bonus Pastor Alapítvány ­munkatársa
(telefon: 0757 489 778)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 534
szavazógép
2019-05-09: Család - :

A pisztricgomba a magyar néphagyományban 2.

A pisztricgomba (Polyporus squamosus) mai népi nevei (többnyire saját gyűjtés alapján): bagolygomba (Alföld, Csongrád m.), bagúgomba (Kisalföld, Felső-Szigetköz), diófacsöpörke (Szlavónia), di(j)ófagomba (Csík, Felső-Szigetköz, Háromszék, Ipoly mente), fődi géva (Balatonmellék), huhugomba (Mátra vidéke), jaszka (Kalotaszeg),
2019-05-09: História - Egyed Ákos:

Egy irat töredékes és problematikus közléséről

A Háromszék az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején című forráskötet margójára
Az érdeklődők ez év március közepén vehették kezükbe a Háromszék az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején című forráskötetet, amelyet Demeter Lajos, Pál-Antal Sándor és Süli Attila állított össze és közölt a marosvásárhelyi Mentor Könyvek Kiadónál. A kötet belső címlapján az áll, hogy a kötet az 1848. március 22. és 1851. február 21. között keletkezett forrásokat tartalmazza. A könyv 566 oldalán a lajstrom szerint 869 irat, sajtótudósítás, napló és visszaemlékezés található. Az iratok 60 százaléka, amint a bevezetőben olvasható, először kerül kiadásra, 40 százaléka pedig újraközlés. A közölt iratok sokfélék: közigazgatási egységek, bíróságok, katonai szervek bocsátották ki. A kötet használatát a források lajstroma, személy- és helynévmutató segíti.