Miközben Klaus Iohannis államfő és holdudvara Nagyszebenben, Liviu Dragnea SZDP-elnök és övéi pedig Jászvásáron ünnepeltették magukat, Corina Creţu régiófejlesztésért felelős európai uniós biztos megint, sokadszorra megkongatta a vészharangot: Románia rosszul teljesít, az EU hétéves költségvetési ciklusának hatodik évében a rendelkezésére álló vissza nem térítendő támogatások mindössze 21 százalékát használta fel. Ez idő alatt egyetlen új autópályatervet nem adott le, és a regionális kórházak ügyében – amelyekből az ígért nyolc helyett mindössze háromnak a tervezése kezdődött el – sincs előrelépés, hónapok óta még csak nem is válaszolnak az erre vonatkozó levelekre.
Sok más mulasztás is van, de ezek a legfájóbbak, és sajnos nem lehet azzal napirendre térni fölöttük, hogy csak kampányszövegről van szó (Corina Creţu Victor Ponta volt kormányfő – főként az SZDP-ből táplálkozó – pártjának listavezetője az EP-választásokon), mert naponta tapasztaljuk, hogy igaza van az uniós biztosnak, még a megkezdett munkálatok is kibírhatatlan lassúsággal haladnak, újabb, gyors, nagy kaliberű fejlesztés pedig sehol sem mutatkozik, bármennyire próbálják sikeresnek beállítani a Dăncilă-kormányzást. Az európai alapokért felelős, nemrég lemondott miniszter, Rovana Plumb – aki viszont az SZDP listavezetője az EP-választásokon – még magyarázattal sem fárasztja magát a semmittevésért, holott a munkahelyén is legalább olyan ügyesen kellene sáfárkodnia, mint a magánéletében, ahol a napokban kavart botrányt, hogy kis jövedelemből sokra költ.
A román szociáldemokraták között amúgy kiemelkedően magas azoknak a politikusoknak az aránya, akinkek a hazai jövedelmi szintekhez mérten toronymagas – és többnyire meg nem érdemelt – állami fizetéséből sem futná fényűző palotákra, nyaralásokra, használati cikkekre, ám ők szemrebbenés nélkül siklanak át a zavaroson (legutóbb Marian Oprişan Vrancea megyei tanácselnök állította, hogy textilgyári kapusként nyugdíjba vonult édesanyjától kapta legújabb, százezer eurós gépkocsiját). Így már érthető, hogy miért nem haladnak a közberuházások Romániában, és nagy kérdés, hogy a függetlenségükre annyira rátarti bűnüldöző hatóságok miért nem lépnek ezekben az ügyekben – a legjobban azonban azt szeretnénk tudni mi, akik a nem ingyen kapott munkabérünkből élünk, jóval szerényebben, hogy mikor lesznek ennek az országnak olyan vezetői, akik legalább az általuk jó pénzért vállalt feladatokat elvégzik, tisztességesen és hozzáértéssel.
A román pártok választási listáinak kínálatából ítélve derűlátásra semmi okunk sincs, az uniós alapok más országok lakóinak életszínvonalát fogják emelni, ahova egyre több román állampolgár fog áttelepülni a már elment milliók után. Jó lett volna, ha erről is beszélnek Nagyszebenben és Jászvásáron, az öntömjénezésből ugyanis nem lesz sem autópálya, sem kórház, sem általános jólét.