Haszonállat, házi kedvenc, tenyésztők féltve őrzött kincse. Fajtatisztán, kevert állományban, de a nyúl – mert erről a kedves állatról van szó – szinte minden háztájiban megtalálható, sőt, városon, tömbházakban is sokan tartanak tapsifülest. Nehéz dönteni a tartandó nyúl fajtáját illetően. Egyik törpe, másik óriás, rengeteg színváltozatban, arról nem is beszélve, hogy hozamuk tekintetében is nagy a változatosság. Utóbbi kritérium ugyancsak fontos, hiszen a természet törvénye, hogy a házi nyuszik előbb vagy utóbb a tepsiben fejezik be földi pályafutásukat, jobban mondva ugrándozásukat.
Az önérzetes székely embernek hamar túl kell tennie magát ezen a tépelődésen. Mi mást választhatna, mint a székely nyulat?! Igaz, nem őshonos, nem hagyományos, de a neve: székely nyúl. Nem véletlen, hogy az állománya szépen gyarapodik. Nemcsak azért, mert székely, és illik, hogy ott legyen a székely gazdaságban, hanem azért is, mert egy jó nyúl könnyen tartható, ellenálló a betegségekkel szemben, szapora is. A székely nyúlról, múltjáról, jelenéről, jövőjéről beszélgettünk dr. Klárik Lászlóval, az egyik legismertebb és leglelkesebb, a tenyésztési munkát tudományos alapokra helyező székelynyúl-tenyésztővel.
– Mikortól van hivatalosan is székely nyulunk?
– Dr. Rákosi Zsigmond csíkpálfalvi fiatal állatorvostól származik a székely nyúl mint önálló fajta kialakításának ötlete. Genetikából írta az államvizsga-dolgozatát. A nyúl szapora fajta, így jól lehet rajta tanulmányozni a genetikát, ezért úgy döntött, nyulakon fog kísérletezni a diplomadolgozatához. A dolgozat témáját továbbvitte, és azon dolgozott, hogy kinemesítsen egy olyan nyúlfajtát, amely megfelel Székelyföld körülményeinek, ellenáll a betegségeknek, szemnek szép, és az ő szavaival élve: „hozza a nyugati fajták húsformáját”, azaz jó a vágási aránya. Ha nem csalódom, a fajtát 2011-ben jegyezték be hivatalosan Romániában, akkor egyszerre három fajtát – székely nyúl, kolozsvári nyúl, erdélyi óriásnyúl – ismert el a mezőgazdasági minisztérium. Addig Romániában nem létezett itt kitenyésztett nyúlfajta.
– Székely nyúlként ismerték el hivatalosan is?
– Igen, székely nyúl, románul iepure secuiesc, angolul Szekler Rabbit. Tavaly novemberben egyébként a székely nyulat be is mutatták – és bírálták is! – a Dániában, Herningben megrendezett Európai Kisállat-kiállításon. Közel állunk a fajta nemzetközi elismeréséhez.
– Mióta foglalkozol a székely nyúl tenyésztésével?
– 2012-ben álltam be a tenyésztők körébe. Országos szinten nem sokan foglalkozunk a székely nyúllal, olyan 20–30-an lehetünk, akik komolyan foglalkozunk ezzel a fajtával, kiállításokra is járunk.
– Egy véglegesített fajtáról beszélünk, vagy még mindig alakulóban van?
– Bármelyik fajta folyamatosan alakul. A standard le van fektetve, de olyan egyed nem létezik, amely teljesen lefedi a standardot, azt csak minél jobban próbáljuk megközelíteni. Százpontos állatot nem láttam kiállításon, ez azt jelentené, hogy mindenben pontosan talál a standarddal. Egy 95–96 pontos állat már bajnoknak számít, kiállítási szempontból ez nagyon jó eredmény. Lévén fiatal fajta, eléggé sok a tenyésztői, szelekciós munka, hogy minél több olyan nyúlfiú szülessen, amelyből jó tenyészállatot lehet nevelni. Még ott állunk, hogy nem homogének az almok, visszaütés tapasztalható valamelyik génelődjére.
– „Kik” a székely nyúl ősei?
– Keverék nyúlról van szó, az ősök között az óriás kosorrú meghatározó, de ott van a holland tenyésztésű türingiai és egy francia hibrid fajta is, a Hycole.
– Magyar őse nincs?
– Nincs, de azért a hagyományos, itthoni házi nyúl génjeiből is örökített a székely nyúl. Sajnos, Székelyföld, de Erdély sem híres a fajtanemesítésről. Szerencsénkre volt egy Budai Józsefünk, aki gyümölcsben letett valamit az asztalra...
– Erdélyi fajta a báznai, a mangalica…
– Igen, továbbá az erdélyi kopó, az erdélyi kopasz nyakú tyúk, a juhoknál a vörös pofájú berke, s ezzel nagyjából ki is merítettük a témát. Dr. Rákosi nekilátott, hogy tisztán kihozza a gyimesi kalibakutyát, a székely lóval is foglalkozik. Nyugat-Európában élen járnak a németek, hollandok, franciák, angolok, ott szinte nincs olyan falu, amelynek ne lenne saját fajtája haszon- vagy hobbiállatban. A nemesítés nagyon hasznos dolog. Odafigyelést, tanulást igényel, de csak így lehet a gazdálkodáshoz is gazdaságos fajtákat előállítani.
– Milyen célokat fogalmaztatok meg a tenyésztésben?
– Újból Zsigát idézem: el kell dönteni, mit akarunk: kiállítási nyulat vagy jó nyulat? Nálam az a helyzet alakult ki, hogy azok a nyulak, amelyek a kiállításokon a legnagyobb pontszámot kapják, nagyon rossz anyák. Viszont a legjobb anyáim a kiállításokon nem állják meg a helyüket. Vannak meglepetések is az almokban. Például sallander szülőktől – amelyek szürkék, fekete rajzolattal – havanna, azaz tejeskávé színű nyúlfiúk is születnek.
– A kiállításokon, tenyésztők között mennyire keresett a székely nyúl?– Egyre több székely nyúl van a kiállításokon. Azt látom – legalábbis a székelyföldi kiállításokon –, hogy a második, harmadik helyen van a létszám tekintetében. Elsők valószínűleg a német óriás, hatalmas nyulak, izgatják az ember fantáziáját. A tenyésztők is érdeklődnek, én egy almot most választottam el, és már meg is vannak a gazdák a nyúlfiakra.
– Mennyi az ára egy székely nyúlnak, süldőnek, kifejlett egyednek?
– Változó, életkortól, minőségtől függően. A két, két és fél hónapos kölyök ára 50–70 lej. A felnőtt ennél drágább, de nem egy kifizethetetlen összeg. Aminek örvendek, hogy már nem csak a tenyésztők értékelik a székely nyulat, egyre többen viszik be a gazdaságukba, hogy javítsák a nyúlállományt. A fajta akkor lesz sikeres, ha nemcsak a tenyésztőknek lesz izgalmas, hanem vágónyúlként, haszonállatként jelen lesz a székely gazdaságokban.
– Milyen kortól lehet szaporításra fogni a székely nyulat?
– Én nyolc hónapos korban szoktam, de lehet akár hamarabb is. Nyolc hónaposan már ki van fejlődve, nem nő tovább, nem sínyli meg a szaporítást.
– Mennyire érzékeny a takarmányozásra?
– Tápot egyáltalán nem adok nekik. Szálastakarmányon, gabonán – ez lehet búza, kukorica, de árpa is – nőnek fel. Most épp csöves kukoricát adok, azt nagyon szeretik. Épp, ami kerül. Nyáron hullásalmát, répát kapnak, néha murokkal kényeztetem őket. A szálastakarmányban sem válogatnak, de ha már zöldet kaptak – idén már kaptak –, akkor a szénára rá sem néznek. Mindeniknek egyénisége van, egyik szálanként eszi, van, amelyik mind kitépi, maga alá gyűri. Megvannak akár gyenge minőségű szálastakarmánnyal is, épp ne legyen penészes. Ilyen takarmányozás mellett durván azt lehet mondani, ahány hónaposak, annyi kilósak, kis lemaradással.
– Fejlett korában hány kilós a székely nyúl?
– A standard szerint hat és fél kiló a legnagyobb megengedett súly. Két anyámat kiállítás előtt mindig koplaltatni kellett, hogy ne legyenek túlsúlyosak, illeszkedjenek a standardba.
– Mennyire érzékenyek a betegségekre?
– A nyulaknak van két vírusos betegségük. Egyik az RHD (Rabbit Hemoragic Disease), a fertőző orr- és agyvérzés, illetve a myxomatózis. Kezelni nem lehet, ezért jó, ha a védőoltást megkapják, ez kötelező állategészségügyi előírás is, éppúgy, mint tyúkoknál a pszeudopestis elleni oltás. De a nagy elhullásokat, amire sokszor azt mondják, nyúlvész, nem ezek okozzák, hanem a koxidiózis. Egy belső élősködő, amelyre főként a nyúlkölykök érzékenyek, öt hónapos koruk után már nem okoz gondot. Koxidiosztatikumokkal kezelhető, de ha elkapták, elhullás biztosan lesz. Zsiga elképzelése szerint úgy kell tenyésztenünk, hogy ne legyenek érzékenyek. Megfogadtam magamnak – nem Zsigának –, hogy én nem fogom kezelni. Ha van elhullás, akkor legyen, de ami megmarad, az örökíti az ellenálló képességet. Ebben az évben még nem volt elhullásom. Egy kis áldozattal el lehet érni az ellenállóságot. De azt is tapasztaltam, ha megvan a mozgási lehetőségük, akkor kutya bajuk sincs. A nyúlnak az emésztőrendszerével van problémája, nem tudja eltávolítani a bélgázokat. De ha mozog, nem alakul ki a gyomor- és bélrenyheség. Gyakori betegségük a krónikus székrekedés is. Az ember csak azt látja, hogy étvágytalan, nem eszik, aztán kínok között elpusztul. Ilyenkor meg kell mozgatni, kiengedni, megkergetni, hogy fusson. A mozgás következtében valószínűleg beindul a bélműködése.
– Milyen ketrecmérettel kell számolni a székely nyúl esetében?
– Minél nagyobb, annál jobb. Jó, ha legalább egy négyzetméter, s olyan magas, hogy a nyúl fel tudjon állni. Amelyeket félszabadon tartom, azoknak jóval nagyobb a mozgásterük. A kifutó bekerített, le van födve, hogy ragadozó ne férjen hozzuk, ott szedegethetnek. Ami kinn van, azzal minimális a munkám. Hetente kétszer kaszálok, azt bedobom nekik. Víz mindig legyen előttük. Tévhit, hogy a nyúlnak nem kell víz! A gabonát önetetőből kapják. Naponta rájuk nézek, de nem órához kötött az etetésük. A tenyészállatokkal más a helyzet, azokat naponta kétszer ellátom, friss vizet kapnak. Nekik nem önetetőből adom a gabonát, szeretem látni, mennyit esznek meg.
– Mennyi a napi takarmányigényük?
– A székely nyúlnak a napi menüje olyan 200 grammnyi takarmány. Ennek nagy része, hetven-nyolcvan százaléka szálastakarmány, kevés kell szemestakarmányból, úgy 40 gramm. Ezért lehet gazdaságosan tartani a nyulat, szemben a tyúkkal, amelynek meg kell vásárolni a takarmányt. Van úgy, hogy veszteségbe megyek a baromfiállománnyal.
– Számolod a kiadásokat, bevételeket?
– Muszáj számolni, szerintem bármelyik gazdálkodónak meg kellene tennie. Ha csak részben is megélhetési forma a gazdálkodás, akkor is össze kell állítani egy kezdetleges üzleti tervet. Mennyit akarunk termelni, mennyit tudunk értékesíteni, milyen áron, mit kell hozzá befektetni. Legalább ne legyen veszteség. Egy házi gazdaságot is nagyon szépen fel lehet építeni úgy, hogy az eltart egy családot.
