Az utolsó ebéden Júdás, az Európai Unió elárulója, Nagy-Britannia képviselője nem volt jelen. A mi miniszterelnöknőnket, Viorica Dăncilăt viszont nem hívták meg. A szabályok szerint nem is kellett, mert minden országot csak egy személy, estünkben Romániát Iohannis képviselte, de ő aztán nagyon. Legalább a morzsára meginvitálhatta volna Dăncilă asszonyt is, de nem tette, mert vagy szégyellte, mint rosszalkodó szegény rokont, vagy attól tartott, hogy bakizik.

Kormányfőnk az utolsó percig reménykedett a meghívásban, ezért Nagyszeben körül ólálkodott és erdélyi városokat látogatott meg, akárcsak egy másik kormányfő, Orbán Viktor, és most emiatt újólag előkerülhet a társszuverenitás veszélyének emlegetése. Az a szomorú, hogy míg Dăncilăt még a párttársai közül kikerült államfők magánbeszélgetésen sem voltak hajlandóak fogadni, addig például a francia elnök, Macron az uniós jelölt Cioloşsal parolázott. Iohannis a zárt ajtók mögött elsírhatta magát, hogy agyondolgozza magát annak érdekében, hogy Romániát jó útra térítse, de sajnos jelenlegi kormányunk miatt semmire nem jut.

Állandóan rossz fát akarnak tenni a tűzre, és emiatt neki – készenlétben állva – minden törvényjavaslatukat muszáj megtámadnia az alkotmánybíróságon. Itt volt a jó alkalom rávenni az unió vezetőit és a jelen levő kormányfőket, megszavaztatni azt, hogy ő vehesse kézbe Románia sorsát. Csak azt nem értem, miért mind akar elnök lenni, amikor látja, hogy az elnökség a hazai politikában nagyjából annyit jelent, mint Bécsben a nix. Ha igazából akar valamit (mert lenne mit) tenni Romániáért, induljon a parlamenti választásokon, és azzal akkorát tud tolni Ludovic Orbanék liberális szekerén, hogy biztosan megnyerik a választásokat, és akkor miniszterelnök lehet, aki rendbe rakhatja a hazája szénáját.

Végül is a nagyszebeni csúcs jól sikerült azoknak, akik eljutottak a csúcsra. Donald Tusk a hetedik mennyországban érezhette magát, mert az összeröffenés végén tett egy szerelmi vallomást is saját és Európa nevében, mondván: „Egyszerűen beleszerettem Nagyszebenbe. És az egész Európa szerelmes lett önökbe.” A mai genderes világban semmin nem kell csodálkozni, még ha ilyen ferde hajlamai is vannak valakinek, akkor sem. De ne feledkezzünk meg a lényegről. A végén megszületett a nagyszebeni tízpontos nyilatkozat, amely nem kőbe vésett, mint a tízparancsolat, és amelynek be nem tartása esetén nincs szó a pokol tüzével való riogatásról, de a rosszalkodók ellen be akarják vetni az atomfegyvert (a 7-es cikkelyt), ami némi pénzmegvonással, szavazatfelfüggesztéssel járhat.

Biztató, mert az aláírók leszögezik, hogy meg fogják védeni Európát kelettől nyugatig, északtól délig. (De nem az illegális migránsoktól.) Megosztottság semmi. Együtt maradunk jóban, rosszban. (Mint a veszekedő, egymást kissé utáló, de mégis egymással maradó házastársak.) Védik az életmódunkat, a demokráciát, a jogállamiságot. (Ami nálunk nemigen van). Európa nagy lesz nagy ügyekben. (Merjünk nagyok lenni?) Az unió közelebb jön a polgárokhoz. (Már én is szeretném látni a közelünkben, mert egyelőre nem nagyon töri magát, például kisebbségi ügyekben.) Ott teljesítenek, ahol a leginkább fontos. (Nekik.) Tovább csökkentik az egyenlőtlenségeket. (Utolérjük a nyugatiakat, és ha nem vigyáznak, el is kerüljük őket!) Tovább segítenek a kiszolgáltatottaknak, megvédik polgáraikat és biztonságban tarják őket. (Nem rólunk van szó!) Európa felelős globális vezető lesz, és megvédenek a globális felmelegedéstől. (Jön a globális lehűlés?)