A szociáldemokratáknak nemcsak a kampányüzenetük különös, de vezérük, Liviu Dragnea szónoklatai is. Nagygyűlésről nagygyűlésre hirdeti, hogy hála neki és pártjának immár beköszöntött a Kánaán, egyre jobban élünk, autópályák, kórházak épülnek, és cseppet sem zavarja, hogy mindannak, amit sorjáz, köze nincs a valósághoz. Az önajnározás után éles váltással ostorozza Klaus Iohannis államelnököt, aki eladja az országot, kiszolgálja a sötét erőket, s olybá tűnik, mintha ő és pártja nem is hatalmon lenne, ellenzékből küzdene a nagy mumussal a haza megmentéséért. Fő csatlósai sem fogják vissza magukat a nagyotmondásban, listavezetőjük, Rovana Plumb minap azt ecsetelgette, hogy bátran hazajöhetnek a külföldre vándoroltak, mert immár itthon is kereshetnek annyit, mint nyugatabbra. Keresni kereshetnek, de vajon találnak-e?

A liberálisok sem különbek, útszéli hangon, gyűlölettől fröcsögve ostorozzák az SZDP-t, Iohannis farvizén evezve próbálnak némi politikai tőkét kovácsolni. Nincs programjuk, nincsenek terveik, csak az ellentábor lejáratására fókuszálnak, igyekeznek meglovagolni a korrupcióellenes harcot, mintha soraikban nem lenne ugyanannyi haszonleső, és korábbi kormányzásaik alatt nem járatták volna le ugyanúgy magukat.

Nem ígérnek sok jót az „új erők” sem. A Cioloş pártjával egyesült Mentsétek meg Romániát Szövetség nemcsak titkosszolgálatokhoz fűződő kapcsolatai miatt gyanús, de ijesztően fanatizálja híveit, Jászvásárban az SZDP nagygyűlésén megjelent ellentüntetőik pénzzel dobáltak meg a Dragneát éltetni összesereglett idős embereket, majdhogynem verekedésbe torkollott a másik tábort mélyen lenéző akciójuk. Európai köntösbe burkolt üzeneteik túl gyakran csúsznak félre, így mind hiteltelenebbé válnak. A kis pártok pedig a nagyok szidásával és nacionalista szlogenekkel próbálják megugrani az ötszázalékos küszöböt.

Kampány van még két hétig, és az ország egyre mélyebbre süllyed a mocsarába. Igaza van az SZDP-nek: Románia valóban többet érdemelne jelenlegi korrupt, tehetségtelen, önző politikai osztályánál.