A Fennvaló és a nagy természet minden áldásával találkozik Kilyénben az ember: termőtalaja, mélységi és folyó vize, infrastruktúrája, míves épített öröksége, ezer lakost számláló kisközössége gazdagítja amolyan peremi településként Szent György lovag városát, három keresztény felekezete gondoskodik a lelkiekről, múltjának érdekességei, jelenének ajánlata érdemessé teszik arra, hogy mindenkori megállóhelye lehessen a felénk közeledő idegenforgalomnak.
A tudósok dolga véglegesíteni, hogy Szent Kilián püspöktől kaphatta-e nevét ez a település, ugyanis egy legújabban megjelent adat szerint „Szent Kilián középkori tiszteletének maradt reánk székelyföldi emléke, például püspökszentként való ábrázolását láthatjuk a székelyderzsi unitárius templom 1419-ben festett falképei között” – idézzük Jánó Mihály művészettörténészt. Az azonban biztos, hogy Kilyén délnyugati szélén Krisztus után IV. századi település maradványai kerültek napvilágra régészeink ásói nyomán. A leletanyag azt bizonyítja, hogy ez a hely már nagyon rég lakott volt, de jelen volt itt a népvándorlás kori népesség is.
Közvetlenül az országút mellett emelkedik a református templom, amely minden bizonnyal egy 1615-ben ott álló „régi romos kápolna” helyére épült a helybeli református Székely család támogatásával. Közelében van a tragikus sorsú Szilágyi Sámuel (1799–1857) 1848–49-es honvéd alezredes kőből faragott, díszes síremléke, odébb, a katolikus temető bejáratánál egy 1751-ből való kőkereszt fogad, amely ritka példánya a vidék ilyen jellegű emlékeinek.
A legrégebbi restaurált műemlék az unitárius templom, amely 1334-ben már plébániatemplom volt, a XV. században gótikus formát kapott, ennek nyomát maradványaiban máig megőrizte. Régi freskóinak restaurálását 2017-ben fejezték be. Itt került napvilágra a megye egyik rovásírásos emléktöredéke is. Van tehát, amit megnéznie az erre utazó turistának. Fűzi Imre, a helybeli, alig tizenöt lelket számláló unitárius leányegyházközség gondnoka elmondta, hogy hetente több külföldi érdeklődő látogatja meg a műemlék templomot, amelyben egyházi ünnepeken tartanak istentiszteletet a sepsiszentgyörgyi unitárius gyülekezet lelkészei.
Friss hír volt számunkra, hogy megjelent a Jánó Mihály által írt, 70 oldalra terjedő műemlékkalauz Mudrák Attila esztergomi fotóművész színes felvételeivel. Ez a legfrissebb és megbízhatóbb kalauza Kilyén kiemelt látnivalójának.
A római katolikus filia egy régebbi épületből alakított ki magának kápolnát, védőszentje Jézus szíve (1983), 1999-ben pedig új görögkeleti templomot is építettek, titulusa Keresztelő Szent János. Előtte díszes fakereszt áll.
A településen építészettörténeti értékű udvarházakat tartunk nyilván: a Székely–Potsa-kúriát az 1820-as évek tájáról, amely az empire stílus ridegebb változatának jegyeit hordozza. Az 1813-ban épült és restaurált Czakó-házat érdemes szemügyre venni, itt hunyt el a híres erdélyi naplóíró, Halmágyi István (1719–1785). Idevaló volt a Czakó család jeles szülöttje, Kilyéni Czakó Áron (1821–1900) 1848-as honvéd hadnagy. Jelentős és figyelemre méltó tehát Kilyén idegenforgalmi ajánlata.
Élő az a település,
ahol soha nem áll meg az idő – derült ki abból a beszélgetésből, amelyet Vaszi Etelka falufelelőssel folytattunk, aki elmondta, hogy tudják és akarják is tartani a városi tanács által elvárt lépést.
Vaszi Etelka
– Tavaly ősszel a városi tanács segítségével sikerült felújíttatni a kilyéni kultúrház belső részét, most már kiváló állapotban van, itt fogadhatjuk testvértelepülésünk küldötteit és bármilyen csoportot. Élő település a miénk, és ezt már abból is lehet látni, hogy tavaly karácsonykor 130 csomagot osztottunk ki a 14 évesnél fiatalabb gyermekeknek. Ez az adat irányadó, ugyanis a kilyéni iskolában csak előkészítő és I–II. osztály működik, a III–IV. osztályosokat már iskolabusz szállítja az állomás negyedi Ady Endre-iskolába, sok gyermek pedig szüleivel autózik naponta a város más iskoláiba.
A falufelelős már a tanév elején kérte, hogy a kilyéni iskola vehesse fel egykori agilis tanítójának, néhai Mánya Bélának a nevét, aki több évig tanított itt, és igazgatója is volt az iskolának. Ma is kedvesen emlékeznek rá egykori tanítványai. Kilyénben is működtetett – akárcsak később az akkori pionírháznál – egy olyan gokartkört, amelynek kismotorjait saját maga építette. A falufelelős ígéretet kapott arra, hogy az elkövetkező tanévkezdés alkalmával megtartják majd a névadást, erre áldását adta a központi iskola vezetősége is.
Beke Tímea óvónő szavai szerint éppen „igen értelmes és fegyelmezett tanítványaival” foglalkozott. Elmondta, hogy néhány kisgyerek beteg, de egyébként teljes létszámmal működik az óvodai csoport, s egy összevont osztállyal az iskola, amelynek tanítója Péter Kinga.
Kilyéni aranytartalék
– Az elmúlt években, de az új esztendőben is meglátogattak minket a Vöröskereszt önkéntesei – folytatta a falufelelős. – Volt úgy, hogy tartósélelmiszer- és ruhanemű-adományokkal, máskor tisztálkodószerekkel segítették a szerényebb körülmények között élő nagycsaládosokat és az idős rászorulókat. Kilyénben kilencen részesülnek szociális segélyben, segítségükkel rendszeresen takarítjuk a település területét, a szemetet a csütörtökönként érkező Tega-kocsik szállítják el. Ott, ahol a „szocisok” nem tudnak szemetet gyűjteni, elhelyeztük a Tegától kapott kisebb kukákat. A település széléről és az Olt partvidékéről azonban nem jó beszélni, vannak olyan, a rendőrség által még nem azonosított személyek, akik oda hordják a szemetet, szennyezik a vízpart környékét. Mi állandóan jelentjük ezt, és kérjük a hatóság segítségét. Legnagyobb bajunk, ami miatt elégedetlenkedik a lakosság egy része, az a fogyatékosok lakta Potsa-kúria és a faluközpont közötti, alacsonyan fekvő belső utcaszakasz állapota, itt esős időkben víztócsák alakulnak ki. Kértem és továbbra is kérjük a városi tanács segítségét ennek az utcaszakasznak a felújítására, amelyet csak erőgéppel lehet megoldani, kézi munkával semmiképp.
– Milyen halaszthatatlan tennivalójuk van még idénre? – kérdeztük.
– A kultúrotthon külső részének javítása-szépítése és felújítása szerepel a város költségvetésében, erre a nyár folyamán kerülne sor, már értesített a Kónya Ádám Művelődési Ház igazgatója, mert az ilyen munkálatokkal mi hozzájuk tartozunk. Sajnos, vannak olyan rakoncátlankodó fiatalok, akik – hiába van focipályánk – a faluban fociznak, rombolják a településközpontot, az ott levő parkot, a kultúrház esőcsatornáját, a padokat, a szemeteskukákat, kidöntötték a vízlefolyó vaskorlátját. Kértem a városi rendőrséget, segítsenek beszerelni egy térfigyelő kamerát a kultúrházhoz, hátha az elrettenti a rendetlenkedőket a garázdaságtól. A falu utcáival is sok a gond. Minden esztendőben két alkalommal kavicsot szórunk a kátyús szakaszokra, az ilyen karbantartásokra is kaptunk valamennyi pénzt. Most éppen egy környezetvédelmi szempontból fontos hirdetést függesztek ki, amelynek értelmében minden olyan család, amely nem rendelkezik saját udvari derítőmedencével, még ebben az esztendőben köteles rácsatlakozni a fő csatornavezetékre. Megkezdték ezt már a faluban, de még vannak, akik megkéstek.
Ragaszkodnak Sárpilishez
Régi testvérbaráti viszony fűzi Kilyént a Sárköz kedves kis településéhez, Sárpilishez. Évente több alkalommal szoktak egymással találkozni: Szent György Napokon és a kölcsönösen megrendezett falunapokon. Mondanunk sem kell, hogy ilyenkor erős családi-baráti kapcsolatok alakulnak ki. Sárpilisnek is igen értékes hagyományai vannak, talál tehát egymáshoz a két település. A faragott-festett bútorok és a kerámia már ott is hagyományszámba megy, de a régi viseletet is megőrizték, és el lehet mondani, hogy a kalotaszegi mellett a sárpilisi a Kárpát-medence egyik leggazdagabb és legszínesebb népviselete. Ott is élnek még a népszokások, 1990-től működik a Gerlicemadár Hagyományőrző Néptáncegyesület. A nyáron mindkét településen falunapokat szerveznek, és kölcsönösen részt vesznek ezeken. A Szent György-napi ünnepségek alkalmával a sárpilisiekkel együtt látogattuk meg Kommandót, Kovászna értékeit, érdekességeit, Kézdimárkosfalvát, Barabás Miklós szülőfaluját, és megnéztük Dózsa monumentális szobrát szülőfalujában, Dálnokon.
Lehetne pezsgőbb is a művelődési élet Kilyénben. Él a Török Aranka és Török Mihály által sikeresen működtetett Búzavirág dalkör, amely a Szent György Napokon is bemutatkozott, működik a kilyéni háromszólamú református vegyes kar, amely Egyed-Kolumbán Erzsébet tiszteletes asszony és karnagy gondjaira van bízva.
Egyed-Kolumbán László kilyéni református lelkipásztort az eklézsia jelenlegi helyzetéről faggattuk, ugyanis ez a legnépesebb felekezete a településnek. Elmondta, hogy 360 hívük van, s az elmúlt években sikerült megfelelő módon rendezni az egyházi ingatlanok helyzetét. Jövőbeni tervük volna a harangtorony külső tatarozása, mi pedig hozzátettük, hogy a jelenlegi harang mellé egy másik is kellene, hogy pótolni tudja a gyülekezet azt, amelyet hadi célokra még a második világháborúban rekviráltak el.
Egyed-Kolumbán László
– Újabban nálunk is van vasárnapi iskola – mondta a lelkész – azzal a céllal, hogy a gyermekekkel érkező szülők részt vehessenek az istentiszteleteken. Négy kedves és gyakorlott pedagógus segít minket ebben: Pócsa Réka, Hadnagy Zita és Nagy Etelka helyben lakó pedagógusok, valamint Fábián Kinga szociális munkás. Mint megtudtuk, Opra Szende pedagógus tavaly is és idén is csernátoni nyári táborba vitte a szegényebb családok gyermekeit.
Fekete Zoltán: Hozzáértés és munka a kertészet titka
Látogatásunkat Fekete Zoltán virágkertészetében zártuk, ahol elbűvöltek a változatos színek és illatok. A házigazda a virágházakban, felesége pedig a város piacán végzi a megélhetésüket biztosító mindennapos munkát.
