Kányádi Sándor megjegyzésével – miszerint a Kaláka együttes és a költő egykori közös műsorainak közönsége a karon ülőtől a botra támaszkodóig húzódik – köszöntötte a nagyérdeműt Gryllus Dániel tegnap este a sepsiszentgyörgyi szemerjai református templomban, hogy aztán sorra énekeljék el azokat a dalokat, amelyek némelyikét maga Sándor bácsi (ahogy az együttes tagjai szólították a költőt) ajánlotta megzenésítésre.
S mintha a régi, még közös koncertjeik elevenedtek volna meg a maguk egyszerűségével, közvetlenségével és mégis emelkedettségével. Dalokhoz, versekhez fűződő történetek, na meg jól ismert, sőt, hanghordozón még meg nem jelent Kaláka-nóták sora csendült fel a szemerjai templomban. Vidáman és mégis elgondolkodtatóan, könnyedén és mégis szívbe markolóan. Úgy, ahogy a Kalákától megszokhattuk, úgy, ahogy a Kányádi-versekben néha megbújik, majd kitárulkozik az élet.
