„Mindig azt próbálom megjeleníteni, ami megjeleníthetetlen, hangulatokat, az atmoszférát, energiát, ami körülvesz” – vallja Căbuz Andrea Marosvásárhelyen született fiatal festőművész, akit Vécsi Nagy Zoltán, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője köszöntött péntek délután. A művészt és a tizenhét kiállított olajfestményt Berze Imre székelyudvarhelyi szobrászművész méltatta.
A Lábas Házban tartott tárlatmegnyitón Berze Imre kiemelte: Andrea folyamatos alkotói tevékenységét már gyerekkora óta tiszta szívvel végzi. Tudatosul benne a tér végtelen misztériuma, a benne rejlő lehetőség, kezdi felismerni a festészet előnyeit és hátrányait. A tér hatása az egyénre nem lehet csak egy pillanat műve, vagyis a klasszikus festészet képi momentuma nem elegendő a valóság megismeréséhez, ezért Andrea a doktori dolgozatában inkább szobrokra, tárgyakra és olyan akcióművészeti munkákra összpontosít, melyben megjelenik a harmadik dimenzió. Munkáira jellemző a talajtól való elrugaszkodás, mondhatni: Andrea az ég felé tekint. Mint fogalmazott, teszi ezt teljes lényével, érezve a természet végtelenségét. Festményein a természet különlegessége és szabálytalansága játssza a főszerepet, a lenyűgöző nagyság csodálata, mely látszólag rendezetlen és félelmetes.
A munkákat nézve olyan lelkiállapotra van szükségünk, amelyet már nem az értelem ellenőriz, hanem a szenvedély ural. Andrea a fenséges fogalmát a természetből vett jelenségek példájával illusztrálja, amelyek nagysága az emberi lélekben a nagyszerűség érzését kelti, és egyesíti a félelmet a gyönyörűséggel. A műalkotásokat nézve az az érzésünk, hogy valamilyen létszerűség-keresés helyszínén járunk, aztán rá kell jönnünk, hogy a keresett lények éppen mi magunk vagyunk, akiket a látványösszpontosításra késztet. Az alkotó célja tehát, hogy e momentumok által közelebb kerülhessünk önmagunkhoz – hangsúlyozta Berze Imre.
A megnyitót Éltes Barna tilinkón, alkalomhoz illő pásztoréneke zárta. A kiállítás megtekinthető a Lábas Házban keddtől péntekig június 14-ig.
