Alain Delon vasárnap este megkapta az Aranypálma-életműdíjat a 72. cannes-i filmfesztiválon, annak ellenére, hogy egy feminista szervezet petícióban tiltakozott a világhírű francia filmszínész elismerése ellen. Az egyik legismertebb francia filmsztárnak saját lánya, Anouchka adta át az életműdíjat a fesztiválpalotában.
Hét olyan film szerepelt az 1960-as évektől a világ egyik legrangosabb fesztiváljának hivatalos versenyprogramjában, amelyben Alain Delon főszerepet játszott, de egyikért sem kapta meg a legjobb alakítás díját a zsűritől. A fesztivál vezetősége ezért Jean-Paul Belmondo és Catherine Deneuve után a 83 éves sztárnak is odaítélte az életműért járó különdíjat.
Nemes-Jeles László Napszállta című filmje nyerte el a France Culture francia kulturális közrádió diákzsűrijének díját, amelyet a filmfesztiválon adtak át vasárnap. A 2015-ben alapított elismerést hatszáz francia diák ítélte oda a csatorna által felkért szakmai zsűri által kiválasztott öt, Franciaországban bemutatott alkotás közül a legjobbnak. A diákok képviselői a díjátadón elmondták, hogy a ma már ritkaságnak számító 35 milliméteres filmre forgatott alkotás művészi kvalitásai, a megvilágítás, a törékeny főszereplő kiválasztása és az ő középpontba állítása győzték meg a zsűritagokat, miután a főhős irracionalitása és rejtélyessége olyan személyes és civilizációs problémákat vet fel, amelyek a mai kornak is szólnak.
Több mint fél évszázaddal az Egy férfi és egy nő cannes-i bemutatója után Claude Lelouch rendező az eredeti alkotásban szereplő színészekkel, Jean-Louis Trintignant-nal és Anouk Aimée-vel együtt készítette és mutatta be a legendás alkotás újabb folytatását a 72. cannes-i fesztiválon. Claude Lelouch már 1986-ban leforgatta a film első folytatását Egy férfi és egy nő: 20 évvel később címmel, amelyet szintén Cannes-ban mutattak be versenyen kívül, ugyancsak Jean-Louis Trintignant-nal és Anouk Aimée-vel a főszerepben. A szombat esti díszbemutatón a közönség az 1966-os film világhírű főcímdalát dúdolva fogadta a Les Plus belles années d’une vie (Egy élet legszebb évei) című folytatás alkotógárdáját. A filmet – amelyet hosszú tapssal jutalmazott a közönség – versenyen kívül vetítették a fesztiválon. Claude Lelouch a 87 éves Anouk Aimée-vel vonult fel a bemutató előtt a fesztiválpalota vörös szőnyegén, a 88 éves, nagyon beteg Jean-Louis Trintignant a lépcső tetején csatlakozott hozzájuk.
Pedro Almodóvar Fájdalom és dicsőség című önéletrajzi ihletésű filmje állt az élen a francia és a külföldi kritikusok rangsorán szombaton a fesztiválon, ahol eddig a hivatalos versenyprogram 21 filmjének harmadát mutatták be. Végre egy Aranypálma Almodóvarnak? – írta a francia Le Monde méltató kritikájában, miután a spanyol rendező 21 filmje közül ez a hatodik, amely meghívást kapott a világ legrangosabb filmes találkozójának kiemelt programjába, de a fődíjat egyik sem érdemelte ki. A kritikák többsége szerint a 69 éves rendezőnek ez az egyik legjobb filmje, s a Le Film francais francia, illetve a Screen brit filmes lap által megkérdezett kritikusok többsége is az eddig bemutatott alkotások közül a spanyol filmet tartja a legjobbnak.
Bemutatták Bacsó Péter A tanú című alkotásának eredeti, cenzúrázatlan változatát pénteken a klasszikusok felújított változatát felvonultató programban. Jancsó Miklós Szegénylegények, Makk Károly Szerelem és Fábri Zoltán Körhinta című alkotásait követően idén már negyedik alkalommal válogatott be a Magyar Nemzeti Filmalap által restaurált magyar filmklasszikust a cannes-i filmfesztivál Cannes Classics című hivatalos programja. Bacsó Péter A tanú című, 1969-ben forgatott filmjével a magyar rendszerváltás után 30 évvel egy olyan film kerülhetett vetítésre, amely a leváltott szocialista diktatúra szimbólumává vált. Az elkészítése után tíz évre dobozba zárt alkotást 1981-ben vetítették először Cannes-ban, az Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű válogatásban, és ezután 32 országban mutatták be. A filmet 1981-hez hasonlóan most is elkísérte Cannes-ba a 2009-ben elhunyt rendező özvegye, Hudák Ilona, aki a vetítés előtt a közönségnek felidézte, hogy a bemutató előtt néhány nappal Bacsó Péter Budapesten eltörte a lábát, így gipszben és gépkocsival érkezett a cannes-i vetítésre, ami kiválóan érzékeltette az akkori magyar filmgyártás és elsősorban A tanú helyzetét. Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója a vetítést követően az MTI-nek elmondta: nagyon jól sikerült a film francia és angol nyelvű felirata, a nemzetközi közönség – beleértve a japánokat is – értették a poénokat, Bacsó Péter szatirikus hangvétele ma is működik, a nézők sokat nevettek.
