Verselni már korán, 4―5 évesen kezdett, idézett is az első zsengék egyikéből: ,,Este van, este van / Szobámba megyek / Hallgatom, hogy ugatnak a távoli ebek." A saját költemények mellett 20-as éveinek elején ,,beleszeretett" Villon verseibe. Ahogy visszaemlékezett, a középkori francia költő regényes élete fogta meg. Kíváncsivá tette az ifjú Mészöly Dezsőt, ki is az igazi Villon. Így feküdt neki költészetének, lefordította szinte a teljes életművet, mindent, amit Villonnak tulajdonítottak, és azt is, amit írtak róla.

Mészöly Dezső a műfordításon keresztül került kapcsolatba a színházzal, és ebből életre szóló kapcsolat lett. Shakespeare Antonius és Cleopatra című drámáját a Nemzeti Színházban Major Tamás rendezte 1946-ban, s a nagy színésznő, Bajor Gizi volt Cleopatra, maga kérte, hogy Mészöly Dezső fordításában adják elő a drámát. ,,Ez jólesett nekem, és nagy siker volt" ― tette hozzá. Shakespeare drámafordításai ma is élők, ,,mert a fordítónak arra kell törekednie, azt kell visszaadnia, amit a szerző a maga korában gondolt, mondott és cselekedett" ― jegyezte meg. Egy hirtelen fordulattal az író zengzetes hangon elszavalta az Othello című drámából az Isten veletek, bokrétás hadak kezdetű strófát. Olyan volt, mintha ma írták volna, az élő nyelv hallatszott ki minden szóból.

Bölcsészet, képzőművészet ― mert festeni is tanult három évig ―, majd a drámafordítások, és végül a színház, amelyben összegződött mindez. Fordítás közben minden szerepet eljátszhatott, és ,,lelki szemei előtt" látta a díszleteket, jelmezeket. Mészöly Dezső beszélt a szerelemről is. Elmesélte: ,,szép anyám volt, s akinek szép anyja volt, olyan, aki őt kritikátlanul szerette, elfogadta, az egész életében az ilyen nőt keresi. Szerencsém volt, mert megtaláltam azt az asszonyt, aki feltétel nélkül szeretett, bár elment már mellőlem, most is velem van" ― vallotta meg a költő. Ahogy elmondta, általában szerencsés volt a nőkkel, akik valami olyat tudnak, amit a férfiak sohasem fognak tudni, s ez a gyermekhez való közelség. Kosztolányi Dezső szavait idézte: költőnek lenni annyit jelent, mint lélekben gyermeknek maradni, s a költőgyermeknek kell a feltétlen asszonyi szeretet. Mindig szép nők vették körül, hálás nekik, mert tőlük nem intrikákat tanult, hanem igazi szeretetet kapott, sértés nem érte, csak férfiaktól. Ami a nyelvtudást illeti, Mészöly Dezső azt mondta, hogy a német volt az első idegen nyelv, amit megtanult, de franciául rögtönözve jobban beszél és ad elő, mint például angolul, mert angol kiejtésével nem elégedett.

Egész életében nem vált el egymástól a munka és a szórakozás, s ez nagyon jó volt ― avatta be az MTI tudósítóját a kis titkokba Mészöly Dezső Kossuth-díjas író, költő, mufordító, aki szerdán ünnepelte 90. születésnapját.