Itt soha nem számított egy politikai doktrínához való kötődés (egyáltalán volt-e ilyesmi bármelyik pártnál?!), a pozíciószerzés, az átlovaglás volt az érdekes és a lényeges, az, hogy újabb mandátumhoz jusson a parlamenti csecseken kövérre táplált képviselő és szenátor. Ezzel az egyéni választókörzetes porhintéssel megkeveredett minden, mert most az elérhető mandátumot már nem elég a pártvezetéstől megvásárolni, s a listás módszer kitaposott útjain besétálni a törvényhozásba és a mentelmi jog szélárnyékába, immáron a választók kegyeire is szükség lenne valamelyest, s annak megszerzése már sokkal költségesebb és fáradtságosabb. Ezért hát a nagy zúgolódás, s ha eddig pisolyogva vettük tudomásul, hogy egyik-másik honatyánk immáron a harmadik-negyedik párt színeiben vitézkedik az ország parlamentjében, most tömeges a migráció, a választások előtti lóváltás és átlovaglás, néha egészen meglepő pálfordulásokkal, mert minek is nevezhetnénk például Mitică (Dumitru) Dragomir átpályázási szándékát a nagyromániásoktól a demokrata-liberálisokhoz, kik — úgy tűnik — ölelnék is keblükre az örökkön majszoló, makogó futballgurut, a professzionista labdarúgóliga önkinevezett vezérét, de vannak köztük még olyanok, akik azért viszolyognak az örökbefogadástól. Hogyne viszolyognának, hiszen Mitică mester esetleges akceptálása „esetleg" az ő pozíciójukat veszélyeztetné. A liberális-demokratáknál (ha jobban tetszik: demokrata-liberálisoknál) még Mona Muscă indítása kevert vihart, de a „nagyasszony" visszalépett, s jobbnak látta szekuritátés múltját továbbra is a feledés homályába rejteni. Egyelőre.

Az egyéni választókörzetes rendszer „nagy vesztese" kétségtelenül a Nagyrománia Párt, melynek országosan volna még némi támogatottsága, de tábora annyira szétszórt, megosztott és elvtelen, hogy esélye sincs a parlamentbe kerülni eme választókörzetes kitalációval. Hát menekülnek is, mint a patkányok a süllyedő hajóról, s a végén megérjük, hogy C. V. Tudor egyedül marad a gályán, esetleg Bolcaş fedélzetmester tart ki mellette. A dolog számukra annyival drámaibb és tragikusabb most, hogy szellemi atyamesterük, fő-fő szponzoruk, Constantin Drăgan „professzor" is meghala, s most már se pénz, se posztó, se atyai jó tanács. De hova is menekülnek a nagyromániások? Nyilván, Dan Voiculescu mester „konzervatívjaihoz", hiszen meleg fészek (cuib!) vár ott rájuk, köztudott lévén, hogy Voiculescu még sovénabb és agresszívebb, mint Tudorka.

Nyilván, más pártok-pártocskák között is nagy a mozgás, az átrendeződési cirkusz, a román „politikai elit" csupán Székelyföldön egységes és békésen együtt élő: „mindenki a magyarok ellen!"