Most egy másik nőről van szó. Amikor először figyeltem fel rá, egy férfi kiabált vele és rángatta egy utcasarkon. Felkavart a látvány. Autóban ültem, tovább kellett mennem, nem tudom, mi lett a vége. Aztán egyre többször láttam különböző helyeken. Üzletek előtt álldogállt csendesen, apróságokat árult. Golyóstollat, gyufát, ragasztót, befőttesgumit, néha pár ruhaneműt. Harmincas, ha jól emlékszem, szép arcú, molett nő. Vásároltam tőle néha ezt-azt. Egy alkalommal az apám egy csomag gyufával jött fel hozzám, mondta, hogy nem messze a sarkon vette, csak úgy, nincs szükségem rá? Volt már egy csomag a fiókomban, megbontatlanul.

Láttam a nőt este lassan baktatni, talán hazafelé. Megfordult a fejemben, hogy vajon hol lakik, hogyan, és várja-e valaki. Eljátszadoztam kicsit a gondolattal, hogy követem, meglesem, persze nem tettem meg. És láttam egy bevásárlóközpontban. Előttem tolta a kosarát, nem voltam biztos benne, hogy ő az. Máskor is teljesen rendben volt, de most határozottan elegánsnak tűnt. Egyenes tartással, lassú léptekkel ment el a polcok előtt, nézelődött, leemelt valamit, majd visszatette. Megelőztem, hogy megbizonyosodjam róla, hogy ő az. Próbáltam feltűnés nélkül figyelni a szemem sarkából, miközben én is leemeltem ezt-azt a polcokról. Magabiztosnak és nagyon kiegyensúlyozottnak tűnt. Ráérősen nézelődött, de a kosara üres volt. Aztán szem elől tévesztettem. A kasszánál sorban állva még többször visszafordultam, hátha meglátom. Hogy mi lehet a kosarában? Amikor ő is vásárol, mint mindenki más. Vagy csak nézelődik, és keresi a gyufákat, befőttesgumikat? Még párszor kint volt az utcán, de már jó ideje nem látom. Pedig máskor télen is árulta a dolgait, különben is már tavasz van. Mindenképp hónapok óta eltűnt. Arra gondoltam, talán megbüntették, elkergették, már nem árulhatja az apróságait. Amikor arra jártam, ahol álldogálni szokott, folyton eszembe jutott. Talán kielégítetlen kíváncsiságom miatt? Hogy örök rejtély marad, hová ment haza, kihez, és mit rakott (ha rakott) a kosarába, miután elegánsan, lehet, a legjobb ruhájában, ő is vásárolni indult. Vajon mi lett vele?

Pár napja megtudtam a választ. Beteg lett, meghalt. Nem is ismertem, mégis gondolok rá.

Soha nincsen írószerem, elnyeli a föld, akárcsak a szemüvegeket, kulcsokat, ma vettem egy maroknyit, üzletből. Mert a nőt már nem találom.

Harmincas, szép arcú, molett, és ő is szokott vásárolni.