A romániai választási kampány túltesz egy balkáni ócskapiacon. Nincs ideológia, erkölcsi tartás, nemzeti büszkeség. Elvakult hatalmi harc, útszéli mocskolódás, pénzlenyúlás, szervezett lopás, irányított, tudatos néphülyítés, szélsőséges nacionalista hőzöngés, a magyar közösség elleni nemtelen támadások a jellemzők. Ilyenek az ország vezetői, ilyenek lesznek képviselőik az európai parlamentben.
Nekünk, magyaroknak azt szánják, hogy végleg elvesszünk, felmorzsolódjunk a román tengerben, a globalizálódó Európában. És nem csak mások. Ha még tovább folyik a magyar–magyar versengés, senki nem fog nyerni. Mindannyian veszíteni fogunk!
Teljesen elmúlt a veszélyérzetünk? A román államhatalom által működtetett úthengerrel szemben egyenként nem tudunk érvényesülni, el fog lapítani mindannyiunkat, ha nem leszünk képesek arra, hogy egymillió magyart felsorakoztassunk egy közös ügy mögé.
Több hibát, sőt, bűnt tudok felsorolni, mint leheletnyi félsikert az RMDSZ elmúlt huszonkilenc évéből. Lehet a szervezetről rosszat is mondani, de az erdélyi magyarok több mint kétharmada továbbra is benne bízik. Főleg a szórványban, ahol közös célok megvalósításán dolgoznak, hogy élhetővé tegyék az életüket magyarként. Minden bűne, tévedése mellett ez az egyetlen erdélyi magyar párt, amely valamit is kivívott a magyarok számára. Főleg nem lázálmokat kergetett, folytonosan heccelve, egymásnak ugrasztva az ártatlan erdélyi magyar választópolgárokat.
Egy új erdélyi magyar egység megvalósítása érdekében 2019-ben a romániai magyarságnak ki kell törnie az űzött vad szerepéből, amelybe több oldalról is igyekeznek belekényszeríteni, és bíznia kell saját erejében, saját múltjában, jelenében és mindabban, amit az 1989-es romániai rendszerváltás után elért.
Elég volt a bohóckodásból, a megosztásból, a nemtelen vádaskodásból! A megoldás a mi kezünkben van. Amit elrontottunk, azt még ma újra lehet és kell is kezdeni. Vissza kell menni addig a pontig, ahol letértünk a jó útról. Újra egységbe kell rendezni sorainkat. Minden magyar egyformán fontos, függetlenül politikai hovatartozásától. Nem versenyezni kell, hanem egységesen fellépni minden fórumon. A magyarokat nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi, hasznos, jólétet gyarapító tettek sorával kell szeretni, mert csak így hozzuk ki egymásból a jót a rossz helyett. Érezzük végre, hogy minden magyar felelős minden magyarért! Lehetünk elégedetlenek vagy elégedettek, de legjobb lenne józanul, tárgyilagosan szétnézni, leülni, megbeszélni, amit magunk körül látunk, és aztán együtt továbbmenni. Tegyük ezt a Széchenyi által megjelölt úton, a közös építés, az összefogás, a megmaradás útján, mert rab nemzetnek lehet, öngyilkos nemzetnek azonban nincs és nem is lesz soha feltámadása.
Éppen ezért egy napra küldjük el a pártoskodókat, a vitézkedőket, a szájtépő megélhetési politikusokat, szűnjenek meg a szekértáborok, fogjuk meg újra egymás kezét és menjünk el mind szavazni. Válasszunk minden szinten egy erős, profi magyar érdekképviseletet.
ZSIGMOND SÁNDOR,
Sepsikőröspatak
