Betegségének híre augusztus elsején, 42 évvel a majdnem tragikus nürburgringi balesetének évfordulóján derült ki. Akkor Lauda majdnem bennégett a Ferrarijában, a tűzben súlyos égési sérüléseket szenvedett, a tüdeje is károsodott. A baleset későbbi folyományaként kétszer is veseátültetésen esett át, 1997-ben testéve, Florian, 2005-ben későbbi felesége Brigit veséjét kapta meg.

A Forma–1 egyik legnagyobb alakja Andreas Nikolaus Lauda néven született 1949. február 22-én Bécsben. Már tizenkét évesen a volán mögött ült, tanulmányait korán abbahagyta az autóversenyzés kedvéért. Dúsgazdag nagyiparos apja nem adott neki a versenyzésre pénzt, és mivel szponzorokat sem talált, nagy összegű hitelt volt kénytelen felvenni. Első hegyi futamán, 1968. április 15-én egy Mini Cooperrel kategóriájában mindjárt második helyezést ért el, két héttel később pedig már győzelmet aratott.

A hegyi versenyek után a Forma–3-ban, a Forma–2-ben versenyzett, az autósport csúcsát jelentő Forma–1-ben 1971-ben mutatkozott be a March Ford csapatában. 1972-ben még megnyerte a Forma–2-es világbajnokságot, majd végleg a száguldó cirkuszhoz igazolva 1973-ban a BRM, 1974-től a Ferrari autóiban rótta a köröket. A maranellói istálló vörös színeiben rögtön a negyedik helyen végzett az összesítésben, a következő évben, 1975-ben világbajnok lett. Az 1976-os szezon közepén hatalmas fölénnyel vezetett a pontversenyben, amikor a Nürburgringen szörnyű balesetet szenvedett. A verseny előtt a biztonsági intézkedések hiánya miatt bojkottra szólította fel versenytársait, de mivel nem talált követőkre, beült autójába. A második körben kicsúszott, ketten nekiütköztek és ő a kigyulladt kocsiban rekedt. Az akkor még csak ajánlott tűzoltó automata nem volt beépítve a kocsijába, de be sem kapcsolt volna, mert az ütközéstől kiszakadt a Ferrari akkumulátora. Egy csőből égő benzin folyt a kocsiba, a bukósisakba vezető cső nem szállított friss levegőt, így megsérült Lauda légcsöve és tüdeje is. Három versenyzőtársának sikerült őt kihúznia, és szerencséjére a speciális mentőautó fél perc alatt odaért. Lauda elképesztő elszántságról téve tanúbizonyságot, hat héttel és három futammal később visszatért, saját szavai szerint rettegve és fájdalmak közepette negyedik lett az Olasz Nagydíjon.

Abban az évben egy ponttal maradt le az összetettben a világbajnoki címről, mert az utolsó futamon, a szakadó esőben megrendezett Japán Nagydíj második körében „az életem többet ér, mint egy cím” szavakkal leállította autóját. A pontversenyben akkor még második, McLarennel versenyző brit James Hunt hatalmas kockázatot vállalva, körhátránnyal a harmadik helyen futott be és megnyerte a világbajnokságot. Lauda 1977-ben ismét világbajnok volt a Ferrari színeiben és abban az évben a világ legjobb sportolójának választották. Az olasz csapat vezetőivel azonban megromlott a viszonya, a szezon utolsó két versenyén, címének bebiztosítása után el sem indult. 1978-ban átigazolt a Brabham Alfához, de csak negyedik lett, a következő év őszén pedig váratlanul bejelentette visszavonulását. 1982-ben visszatért, és immár McLaren-színekben az ötödik helyen végzett az összetett pontversenyben. 1983-ban versenyt sem nyert, de 1984-ben megszerezte harmadik világbajnoki címét, abban az évben máig egyetlen osztrákként megnyerte hazája nagydíját is. Csapattársa a francia Alain Prost volt, akit alig fél ponttal előzött meg – a monacói versenyt az időjárás miatt félbe kellett szakítani, és a pilóták csak a pontok felét kapták meg. Máig ez a Forma–1 történetének legkisebb különbségű bajnoki győzelme.

A versenyzéssel 1985-ben hagyott fel végleg. Forma–1-es pályafutása alatt 171 futamon indult, 25-ször győzött. Visszavonulása után, 1992-től 1997-ig a Ferrari istállónál volt tanácsadó, közben megalapította a Lauda Air légitársaságot, amelyet 2000-ben bekebelezett az Austrian Airlines. 2001–2002-ben a Jaguar Forma–1-es csapatát irányította, 2003-ban Niki („flyniki”) néven diszkont légitársaságot alapított, amelyet 2011-ben adott el. 2016-ban megvásárolta az üzleti és VIP-utasok szállítására szakosodott Amira Air céget, amely azóta a Lauda Motion nevet viseli. Lauda pilótajogosítvánnyal is rendelkezett, és nem egyszer vezette légitársasága repülőgépeit. Lauda, aki 1997 után 2005-ben is új vesét kapott, nem szakadt el az autósporttól.

2012-ben még kívülállóként vett részt a Mercedes vezetősége és a Forma–1-et irányító Bernie Ecclestone között zajló tárgyalásokban. A csillagos márka a brit üzletemberrel ápolt jó viszonyát használta ki (a Brabham-csapatnál ő volt a főnöke az osztráknak), és miután sikerült egyezségre jutniuk a 2020 végéig szóló szerződéshosszabbításban, a Mercedes amolyan tanácsadói szerepkört ajánlott föl neki. Többek között ő győzte meg a Daimler-Benz akkori elnökét, Dieter Zetschét, hogy áldozzon több pénzt a 2010-ben gyári csapattal újraindított F1-es programra. Ez jelentette a Mercedes-korszak kiindulópontját. Lauda 2012 őszén a Mercedes igazgatótanácsának elnöke lett, 2013-ban pedig Toto Wolff-fal együtt a versenyistálló résztulajdonosa és a 2014 óta tartó uralkodásuk egyik kulcsfigurája. E szerepkörében 5 egyéni és 5 csapatbajnoki címet nyertek a csillagosok. Lauda még betegen is napi kapcsolatban volt Wolff-fal, aki minden csapaton belüli történésről informálta őt. A boxutcába való visszatérésre viszont már nem került sor, pedig Lauda önmagához hűen nagyon küzdött érte. A múlt évi Abu-dzabi bajnoki sikerüket megelőzően egy videóüzenetben tudatta a Mercedesszel, hogy hamarosan érkezik, ezért nem lazíthatnak. Az volt az utolsó alkalom, amikor a nyilvánosság elé állt. Mosolygott, tréfálkozott, örült a sikerüknek, és rendkívül hálás volt a kapott támogatásért, a kedves üzenetekért. Kemény karakter volt, fekete humorral, csípős nyelvvel, karcos őszinteséggel, aki mégis gyermeki lelkesedéssel tudott örülni a szenvedélyét jelentő sportágban elért sikereknek, és legbelül meg tudott hatódni az emberek felé áramló szeretetétől.

Lauda balesete óta mindig az égési sérüléseit leplező sapkát viselt, az ezen lévő hirdetésekért is komoly összeget kapott, és öt könyve jelent meg. Az 1976-os Forma–1-es szezonban James Hunttal folytatott rivalizálásáról, szörnyű balesetéről 2013-ban készült film Hajsza a győzelemért (Rush) címmel, ennek utolsó jelenetében maga Lauda is felbukkant. Nagy vetélytársáról azt mondta: azon kevesek egyike volt, akiket szeretett, azon még kevesebbeké, akiket tisztelt és az egyetlen, akit irigyelt. Hazájában bélyeg jelent meg arcképével, 2016-ban a sportolói Oscarnak nevezett Laureus-életmű-díjat kapott. Fia, Mathias is autóversenyző lett, korábban a Forma–3000-ben versenyzett, jelenleg a Mercedes-csapat tagja a német túraautó-bajnokságban (DTM).

Félig magyar

„Mi, osztrákok eleve félig magyarok vagyunk” – mondta a Nemzeti Sportnak egy korábbi interjújában Niki Lauda, és büszkén állíthatjuk, hogy a Forma–1 ikonikus alakja valóban több szempontból is kötődik a magyarokhoz. Egyfelől szoros kapcsolatot ápolt Frank Tamással, a Hungaroring Sport Zrt. korábbi alelnökével, másfelől pedig F1-es pályafutása előtt a Formula Vee kategóriában Sopronban és a Népligetben is versenyzett Magyarországon. Az elmúlt bő két évtizedben ráadásul minden mogyoródi futamon jelen volt.

„Sajnos versenyzőként egy évvel lecsúsztam a Magyar Nagydíjról: akkor rendezték az elsőt, amikor én éppen befejeztem a pályafutásomat. Pedig káprázatos futam! A pálya nehéz vonalvezetésű, ezért mindig érdekesek a versenyek, a hőség miatt pedig fizikailag is jó állapotban kell lenniük a pilótáknak ezen a viadalon. Ez a verseny minden évben a legnehezebben megnyerhetők közé tartozik.”

Érdekesség, hogy dédnagyapját, Ernst Laudát az Osztrák–Magyar Monarchia munkaügyi minisztériumában tett szolgálataiért Ferenc József császár lovagi ranggal tüntette ki 1916-ban.