Bong Dzsun Ho dél-koreai rendezőnek egy munkanélküli családról forgatott Élősködők című komikus thrillere érdemelte ki szombat este az Alejandro González Iñárritu mexikói rendező vezette zsűritől az Aranypálmát a 72. cannes-i fesztiválon.
A gazdatest, a Snowpiercer – Túlélők viadala és az Okja című filmek rendezője tízévnyi nemzetközi kitérő után forgatott ismét saját hazájában, és ennek eredményeként egy tőle megszokott hangvételű, besorolhatatlan műfajú szociális tragikomédiát készített. Bong Dzsun Ho nem először választotta a szórakoztató zsáner műfaját, hogy hangsúlyosabban és szimbolikusan tudja megmutatni a szociális viszonyokat egy olyan világban, ahol a társadalmi különbségek igazságtalan módon növekednek.
Az Élősködők egy feszes történetvezetésű és izgalmas thriller formájában mély családi drámát mesél el, megmutatva a szociális egyenlőtlenségek okozta társadalmi erőszakot.
A film egy négytagú munkanélküli családról szól, amely egy sötét és koszos szuterén lakásban próbál túlélni, amíg a fiút, Kevint egyik külföldre utazó barátja meg nem kéri, hogy helyettesítse őt angoltanárként egy gazdag családban. A nővére által hamisított diplomával Kevin megkapja az állást, elcsábítja tanítványát, és meggyőzi a sznob és naiv anyát, hogy a nővérét is vegye fel művészterapeutának a másik gyerek mellé. A két szegény testvér különböző cselekkel lassanként kirúgatja a gazdag család sofőrét és házvezetőnőjét, és helyükre felvetetik saját szüleiket. A luxusban élő Park család tagjai pedig nem is sejtik, hogy alkalmazottjaik ugyanannak a szegény családnak a tagjai, akik őket átverve próbálnak meg jobb életet teremteni maguknak.
„A 2000-es évek óta Dél-Koreában nagyon sok változás történt a zsánerfilmekben, anélkül, hogy az amerikai mozit követtük volna. Sajátos módon mesélünk el történeteket, amelyek társadalmi és politikai témákat vetnek fel. Nehéz elképzelni ma már dél-koreai filmet ilyen üzenetek nélkül. Ez lett a mi különlegességünk” – mondta az 59 éves rendező Cannes-ban.
A zsűri a második legjelentősebb díjat, a fesztivál Nagydíját a szenegáli származású első filmes francia rendezőnő, Mati Diop Atlantique (Atlanti-óceán) című alkotásának ítélte, amely fantasztikus szerelmi történet a hazájukat elhagyni vágyó dakari munkások világában.
A zsűri díját megosztva nyerte el a francia Ladj Ly a francia külvárosokban tapasztalható rendőri erőszakról készített Les misérables (A nyomorultak) című első játékfilmje és Kleber Mendonca Filho és Juliano Dornelles brazil alkotók Bacurau című misztikus westernfilmje, amelyet egy, a hatalom által kiirtásra ítélt képzeletbeli brazil közösség utópisztikus lázadásáról forgattak.
A nyomorultak Párizs egyik keleti elővárosában, Montfermeilben egy fekete bőrű kiskamasz ellen 2008-ban történt rendőri túlkapási eset alapján készült. Ez az első játékfilm, amelyben a francia elővárosok összetett társadalmát a hazai nézők is teljes valóságában láthatják, virtuóz rendezésben. A kliséktől mentes film kiválóan érzékelteti, hogy ebben a pattanásig feszült közegben a legkisebb incidens is zavargásokat és összetűzéseket idéz elő a helyiek és a rendőrök között, de nem foglal állást sem a rendőrök ellen, sem a bevándorlók védelmében.
A zsűri különdíjjal jutalmazta a palesztin Elia Szulejman It Must Be Heaven című abszurd burleszkjét, amelynek főszerepét a rendező játssza. A palesztin Buster Keatonnak is nevezett Szulejman Názáretben, Párizsban és New Yorkban forgatott filmjében a világot egyre inkább eluraló erőszak abszurditását mutatja meg. Az alig néhány szavas, szigorúan megkomponált szkeccsekből felépülő film főhőse elindul Palesztinából, hogy Párizsban, majd New Yorkban próbáljon pénzt szerezni a filmjéhez, és eközben minkét nagyvárosban a társadalmi, illetve a rendőri erőszak különböző formáit találja.
A legjobb rendezés díját a kétszeres Aranypálma-díjas belga Luc és Jean-Pierre Dardenne érdemelte ki A fiatal Ahmed című drámájáért, amely egy radikalizálódott 13 éves fiúról szól. Az Idir Ben Addi által alakított kamasz egy nyitott és toleráns muzulmán családban él Brüsszelben, de egy imám hatására radikalizálódik, majd megpróbálja megölni arab nyelvtanárát.
A legjobb forgatókönyv díját a francia Céline Sciamma kapta a Portrait de la jeune fille en feu (Egy lány lángoló portréja) című kosztümös filmért, amelynek egyben a rendezője is. A film visszafogott és érzékeny szerelmi történet két nő, egy festőnő és arisztokrata modellje között, amely rávilágít a nők kiszolgáltatott helyzetére a XIX. században.
A legjobb férfi alakítás díjat Antonio Banderas érdemelte ki Pedro Almodóvar Fájdalom és dicsőség című önéletrajzi ihletésű filmjében nyújtott alakításáért. Almodóvar és Banderas nyolcadik alkalommal dolgozott együtt. A hollywoodi világsztár ezúttal a spanyol rendező alteregóját alakítja, hasonló, őszes hajkoronát növesztve, ugyanolyan ruhákat viselve, mint Almodóvar, jóllehet nem utánozza teljesen őt.
Emily Beecham angol-amerikai színésznő kapta a legjobb női alakítás díját az osztrák Jessica Hausner angol nyelven forgatott Little Joe című filmjének főszerepéért, amelyben egy munkamániás és személyiségzavarral küzdő tudományos kutatót játszik, aki egy olyan virágot fejleszt, amelynek illata boldoggá teszi azt, aki beleszagol.
A legjobb rövidfilmnek járó Aranypálmát Vaszilisz Kekatosz görög rendező A távolság az ég és köztünk című kisfilmje kapta, az argentin Agustina San Martin Monstro Dios (Szörnyisten) című rövidfilmje pedig elismerő oklevelet kapott.
A fesztivál hivatalos és párhuzamos szekcióiba beválogatott 26 első film közül a legjobbnak járó Aranykamera-díjat César Díaz guatemalai alkotó Nuestras Madres (Anyáink) című filmje kapta, amelyet a Kritikusok hete elnevezésű válogatásban mutattak be.
