A Julianus barát által felkutatott keleti magyarok genetikai nyomára bukkanhatott a legközelebbi nyelvrokonainkkal közös genetikai örökséget vizsgáló nemzetközi kutatócsoport, amelyben magyar tudósok is részt vettek. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont (MTA BTK) Magyar Őstörténeti Témacsoportja és észt kollégáik tanulmánya a Scientific Reports tudományos lap legfrissebb számában jelent meg.
Julianus barát a 13. század elején indult el keletre, és utazásai során magyarul beszélő embereket talált a Magna Hungariának elnevezett területen, amelyen később átsöpört a tatárjárás. A közép-ázsiai terület népessége a baskírokba és a volgai tatárokba olvadhatott be, és a magyarul beszélő közösség is eltűnt, azonban úgy fest, nem teljesen nyomtalanul.
Németh Endre matematikus-informatikus, Fehér Tibor történész és kutatótársaik arra a kérdésre keresték a választ, hogy milyen közös genetikai örökségünk van legközelebbi nyelvrokonainkkal, az obi-ugorokkal, vagyis a hantikkal és a manysikkal.
Egy 2013-as publikációjukban kimutatták, hogy apai ágon, vagyis az Y-kromoszóma örökítőanyagában van közös komponens, amely nem jelenik meg a környező közép-európai népek génjeiben. A kutatás következő lépése annak meghatározása volt, hogy hol bukkan még fel ez a közös komponens.
A kutatáshoz megnyerték Richard Willemset, az Észt Akadémia volt elnökét és a vizsgált genetikai komponens vezető kutatóit. Az észt kutatók Eurázsia jelentős területeire kiterjedő saját adatbázissal és a legkorszerűbb laboratóriumi berendezésekkel rendelkeznek. A közös munkában 46 eurázsiai populációt vizsgáltak meg. Kiderült, hogy a korábban azonosított apai ágú közös genetikai komponens az obi-ugorok és a baskírok között fordul elő nagyobb arányban, és ezenkívül megtalálható még a volgai tatárok és a magyarok között.
Az eredmények pontos értelmezéséhez további kutatásokra van szükség, de úgy tűnik, nagy valószínűséggel a Julianus barát által Magna Hungariában, a Volga-Urál vidékén megtalált magyarok genetikai nyomaira bukkanhattak a kutatók.
