A május 23-i tárgyaláson Laczkó-Dávid Géza, a közbirtokosság ügyvédje azzal érvelt, hogy a per milliós nagyságrendről szól, ezzel szemben a kézdivásárhelyi bíróság hatásköre csak 200 ezer lejes felső határig terjed, ezért azt kérte, hogy az ügyet a megyei törvényszék és ne a kézdivásárhelyi bíróság tárgyalja le.

Pál István, az ozsdolai közbirtokosság elnöke arról számolt be tegnap érdeklődésünkre, hogy habár a telekkönyvükön 4759 hektár erdő szerepel, abból közel háromezer hektárt szolgáltattak vissza 2003-ban, 1879 hektárt pedig elvett tőlük a román állam és odaadta a tulnici-i közbirtokosságnak, amely ily módon 15 000 hektár erdőhöz jutott, holott csak tízezer hektárra tartott igényt. A tulnici-iaknak adott erdőért, habár közös telekkönyvön szerepel, nem perel a román állam, azt nem akarják visszaállamosítani. A közbirtokossági elnök véleménye szerint azért helyezték át az ügyet a brassói táblabíróságra, mert a megyei törvényszék bírói nem merték vállalni a döntéshozatalt, inkább jobbnak látták áthárítani a döntést.

A közbirtokosság vezetője arról is beszámolt: amióta március 8-án a per miatt leállították a közbirtokosság tevékenységét, csak a kitermelő cégnél tizenöt ember maradt munka és jövedelem nélkül, és az intézkedés még több főt érint, hiszen 150–200 személynek tudtak ideiglenesen munkát biztosítani. Kétezer ember sorsáról van szó, akiknek a létük függ a közbirtokossági erdőtől – mondotta Pál István. Azt is közölte, hogy a per miatt annak befejezéséig jelzálogot tettek a Lárosra, ezért az egészségügyi vágáson kívül semmilyen tevékenységet nem folytathatnak, így az ozsdolai közbirtokosság, illetve az emberek munka és jövedelem nélkül maradtak. „Azok a fiatalok, akiknek eddig a körbiztokosság biztosított munkát, most külföldre távoznak, sajnos ezt teszi velük, velünk a román állam” – mondotta keserűséggel a közbirtokosság elnöke, aki nem adja fel a harcot, s ha Romániában végleges visszaállamosítási döntés születik, panaszukkal a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordulnak.