Akár tetszik, akár nem, a világ mindig odafigyel az amerikai elnökválasztások elhúzódó, rengeteg látványos elemmel tarkított, néha drámai, néha nevetséges show-jára, hiszen az a világ közeljövőjének alakulásában hatalmas szerepet játszhat. A mostanihoz foghatóan izgalmas ,,előjáték" még nem volt eddig, hiszen a hatalomba visszakerülni óhajtó Demokrata Párt példátlan húzásra szánta el magát: egy nőt és egy színes bőrűt indított csatába az elnökjelöltség elnyeréséért. Mindkét döntés nóvum, s még meghökkentőbb, hogy a fehér hölgyet, a volt elnök, Bill Clinton feleségét, Hillary Clintont legyőzte Barack Obama, Illionis állam színes bőrű szenátora, s most már ő mérkőzhet meg az elnöki tisztségért a republikánusok mindvégig egyedüli preferáltjával, MacCain szenátorral. Az is meglepő, hogy a jelöltségek végleges eldöntése után Obama néhány százalékponttal vezet a republikánus előtt.
Ezen nem kell különösebben csodálkozni, mert az ifjabb Bush — George Duplavé — két mandátumot felölelő elnöksége semmi jót nem hozott az Egyesült Államoknak, csak egy-két súlyos terhet és emberáldozatot jelentő háborút és gazdasági recessziót, mely utóbbit még kevésbé szeret az átlagos amerikai polgár, mint egy kis katonai kalandot. De sem az iraki, sem az afganisztáni háború nem nevezhető katonai kalandocskának, inkább olyan felelőtlen háborúskodásnak, amelybe az USA belerángatta a fél világot, de most maga is képtelen kikavarodni belőle.
Hát valószínűleg innen Barack Obama hirtelen támadt népszerűsége, amit még az sem tört le igazán, hogy kiderült muszlim származása, s az is, hogy teljesen járatlan a világpolitika dolgaiban. A jelöltállító végső konvención a demokraták mégis ,,összezártak", s a legyőzött Hillary Clinton volt az, aki — Obama ,,elszánt és lelkes támogatójaként" — javasolta, hogy a fiatal demokrata szenátort ne voksolással, hanem közfelkiáltással válasszák meg a demokraták jelöltjének. Itt valami azért sántít, mert a kettejük közötti párharcban Hillary azért nem volt ily ,,lelkesedő" Obama irányában, s éppen elég alkalmatlansági indokot sorolt fel ellenfelével szemben. Aztán, legyőzetvén, legalább az alelnöki tisztségre áhítozott, de az sem jött össze. Ki tudja, mi is van e hirtelen támadt rokonszenv hátterében, de lehet, hogy semmi jó...
Obama ellen — állítólag! — már fegyveres merénylet készült a konvención, de azt a biztonságiaknak sikerült megelőzniük. Hogy mi fog történni az igazi párharcban a Fehér Házért vívott, hosszan elhúzódó végső csatában, Obama és MacCain nagy mérkőzése során, az most még megjósolhatatlan, mert bármi megtörténhet, s ehhez elég a kettős Kennedy-gyilkosságra, Martin Luther King likvidálására gondolni. Ne szóljunk túl nagyot előre!
Kétségtelen, hogy ma Amerikának egy nagyon határozott, komoly és felkészült elnökre lenne szüksége, mert küszöbön az új hidegháború, melyet Putyin és elnökbábja, Medvegyev készít elő. Gátlástalanul. Bízván Oroszország energetikai fölényében és a bevételekből származó jövedelmek révén felfej-lesztett katonai erőben. Baj van.
