Azt is sikerült megakadályoznia a kormányőrségnek (SPP), hogy látható legyen a Cristina Sabău-Trifu által a pápának készített miseruhán a Járjunk együtt! felirat. Állítólag a letakarás szükségéről Bukarest meggyőzte a Vatikánt is. Korodi Attila RMDSZ-es frakcióvezető magyarázatot kért a történtekre, és azt állítja, hogy a SPP-nek feladata a közjogi méltóságok, elöljárók biztonságának felügyelete. „Nem tudom, hogy egy magyar felirat mióta biztonsági kérdés” – jegyezte meg. Hát olyan 99 éve, amióta a Romániában élő magyarok nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek.

Azért, hogy Románia a pápa előtt is tudja bizonyítani, mennyire egységes nemzetállam, meg kellett volna akadályozni, hogy a csíksomlyói pápalátogatás helyszínére magyar nemzetiségűek is eljussanak. Mert bár lehet, hogy a hatalmas esőzést elintézték a mezőgazdasági miniszter segítségével, de az sajnos nem tántorította el a magyarokat a csíksomlyói részvételtől. Olyan biztonsági feltételeket szabtak, hogy még egy körömvágót sem mertem magammal vinni, így azt is meg tudták volna szervezni, hogy minden oda zarándoklót rögtönzött testi motozásnak és nyelvvizsgának vessenek alá. Aztán akinél netán székely, vagy Isten őrizz, magyar zászlót találnak, és beszédén (ha egyáltalán tud románul) érzik az idegen akcentus, azt rögtön vissza kellett volna fordítani. Így meg tudták volna akadályozni azt is, hogy az ott levők elénekeljék a magyar és székely himnuszt, ami egyenesen provokáló és aminek veszélyére az akadémia magyar ügyekkel foglakozó intézete, az Információs és Stratégiai Kommunikációs Laboratórium (LARICS) már jó idejében felhívta a figyelmet. Úgy látszik, hiába.

A szentatya Csíksomlyón arra emlékeztetett, hogy: „Nem szabad elfelednünk vagy tagadnunk a múlt összetett és szomorú eseményeit, azok azonban nem jelenthetnek akadályt vagy ürügyet, hogy meggátolják a vágyott testvéri együttélést.” Ezt mintha máris mindenki kezdené elfeledni. Balázsfalván azt prédikálta: „Akárhányszor elhamarkodottan ítélünk, szavakkal megsértjük a másikat, távolságot ékelünk egymás közé”. Persze, a magyarok már puszta létükkel is megsértik a többségi nemzetet, így nem csoda, ha a hírközlő szervek – tévék, a sajtó – reagálnak a provokációra, minden eszközt megragadnak, és megfelelően visszavágnak. Mert egyértelmű az, hogy 99 év óta nem mindenkinek konveniál a „testvéri együttélés”.

A trianoni békediktátum (most volt az évforduló!) nem oldotta meg véglegesen a kisebbségi problémákat a Kárpát-medencében. Mert már akkor olyan döntést kellett volna hozni, hogy Magyarország adja át a szomszédos országoknak területeit, de a magyar nemzetiségű népességet vigye, ahová akarja és ahová azóta is küldik a toleráns őshonosok: Magyarországra vagy egyesen Ázsiába. Csehszlovákia kapott egy lehetőséget a magyarok hivatalos eltüntetésére lakosságcsere címen, amikor is 76 ezer magyart űztek el a második világháború után, 1947. április 12-től kezdődően. Romániának nem volt ilyen szerencséje, de a németek, zsidók eladásával részben sikerült megoldani az egységes nemzetállamosítást. Sajnos, a magyarok még most Csíksomlyón is megmutatták magukat. Reméljük, hogy egy következő pápalátogatásig sikerül bár még egy részüket eltüntetni, és senki nem kér majd magyar feliratot a pápai miseruhára, amit utólag kelljen majd eltüntetni.

És addig, remélhetőleg, az ortodox pátriárkák megegyeznek a római pápával abban, hogy egyszerre ünnepeljük a húsvétot is. Bár a telehold beleszólhat a dologba, de tán mégis elfogadható lenne, ha a húsvéti ünnepeket például április első hétvégéjére estetnék.