Farcádi Botond
Talán nincsenek is szavak arra, ami tegnap délután Úzvölgyében történt. Hihetetlen, döbbenetes, elkeserítő, elképesztő, vérlázító, barbár – körülírni is nehéz mindazt, amit a hősi temetőbe rontó, kövekkel dobálózó, teli torokból üvöltő, keresztre mászó, öntelt arccal piros-sárga-kék zászlót lengető horda láttán éreztünk.
És kavargó gondolataink sem hoznak megnyugvást: temetőfoglalás, sírgyalázás, provokátorok, tehetetlen állami hatóságok, interetnikus konfliktus, magyarokat szidalmazó, üldöző románok, 1990 fekete márciusa – itt és most tényleg bármi megtörténhet.
Romániában 2019-ben még mindig bármi megtörténhet. Úzvölgye szomorú példa arra, hogy sem a nemzetállami paranoiát, sem a diverzionista-szekusállami módszereket nem győzte le Románia, s vezetői prédikálhatnak jogállamiságról, európaiságról, felzárkózásról, a kisebbségek helyzetének példaértékű rendezéséről – valójában a széteséstől rettegő, szövetségeseit, nemzetközi partnereit állandóan félrevezető, rabló, pöffeszkedni kívánó állam ez, mely a kommunista diktatúra idején jól bevált szekusállami módszerekkel nemhogy nem szakított, de tökélyre fejlesztetve továbbra is a maga szolgálatában tartja azokat.
Miként történhet meg az, hogy noha állami intézmények egész sora – prefektúra, építkezési felügyelőség, védelmi minisztérium (!!!) ismeri el: a dormánfalvi önkormányzat törvénytelenül állított kereszteket Úzvölgyében, telnek-múlnak a hetek, mégsem hoz senki semmilyen intézkedést a törvényesség helyreállítására?! Miközben Kézdivásárhelyen például el kell költöztetni az építési és műemlékvédelmi engedély nélkül felállított Kratochvil-szobrot, mi több, bűnvádi eljárás is indul az ügyben.
Miként történhet meg az, hogy a nyilvánvaló törvénytelenségek ellenére az önkormányzat szabadon meghirdetheti az avatóünnepséget, az ortodox egyház képviselői nemcsak asszisztálnak ehhez, hanem tevékenyen részt vállalnak az egyházi szertartásban, szentesítve azt? Hogy létezik, hogy a hatóságok néma cinkossággal nézik, amint a szélsőséges hordák, futballhuligán csoportok szervezkednek és készülnek Úzvölgyébe?! És miként történhet meg, hogy bár minden nyilvánosan zajlik, a rendőri-csendőri jelenlét mégsem bizonyul elegendőnek, hogy megfékezze az egymás kezébe kapaszkodó, imádkozó magyarokra rontó csőcseléket?!
Kérdéseink sora pedig folytatható: mi a magyarázata annak, hogy miközben az indulatok megfékezéséhez felelősségteljes megnyilvánulásokra lenne égető szükség, az úgynevezett hírtelevíziók egy részéből büntetlenül árad a félretájékoztatás, a gyűlöletkeltés?! Hogy a lassan-lassan hibrid-háború sújtotta ukrajnai helyzethez hasonló képek és videófelvételek láttán a belügyminiszter még mindig tisztségében van?! A miniszterelnök – mintha mi sem történt volna. Az államelnök pedig – mi mást is tenne? – mélyen hallgat.
Ország ez, vagy szervezettbűnözői klánok laza szövetsége!? Az úzvölgyi keresztek közül kérdezzük: Európa ez itt még, és 21. század?!
