Annak idején, amikor Erdély visszatérhetett az anyaországhoz, százak vonultak be boldogan Nagybaconból is katonának, hogy a hazát szolgálhassák. Sokan sosem térhettek vissza, idegen földön alusszák örök álmukat. Akik túlélték a világégést, itthon helytállásukkal tettek szülőföldjük érdekében: családot alapítottak, gyermeket neveltek, és a nehézségek, az elnyomó rendszer ellenére jövőt építettek a következő nemzedékeknek.
Aztán új korszak köszöntött be: nem volt tiltva már a bajtársiasság vállalása, és nyíltan emlékezni is lehetett. Az öregedő hadfiak éltek a lehetőséggel, és sugallatukra 1991-ben befejeződött a két világháború hőseinek emlékműve – 147 nevet véstek fel rá –, majd következetesen pünkösd másodnapján részt vettek az emlékünnepségeken. Kezdetben még tucatjával voltak, akik a harcokról szólni tudtak, és azon idők történéseit fel tudták eleveníteni. Közülük hírmondó mára csak egy – Virág Mihály – maradt. Mégsem maradt el a megemlékezés, és mégsem lettek kevesebben az áldozatot vállalók előtt fejet hajtók: az egykori honvédek helyét utódjaik vették át, és őrzik hőseik emlékezetét.
A református templomban Molnár Sándor tiszteletes Pál apostol a Rómabeliekhez írt leveléből vett igére támaszkodván tartott istentiszteletet, majd a Kós Károly által tervezett valamikori református művelődési háznál folytatódott a megemlékezés. Nagybaczoni Nagy Vilmos emlékplakettje alatt Dimény János az Erdővidékről kiemelkedett kilenc tábornokról – közülük ötnek volt köze Nagybaconhoz – szólt. A nyugalmazott középiskolai igazgató úgy fogalmazott, bár mindegyikük el nem évülő érdemeket szerzett, és megérdemelnék, hogy mindegyiküknek külön dísznapot szenteljenek, mégis feléjük kell emelni a Parajdon született, de ezer szállal Nagybaconhoz kötődő Nagy Vilmost. A néhai vezérezredest és honvédelmi minisztert azért illeti meg ez a kiemelés, mert nemcsak kiváló hadvezér és hazafi volt, hanem azért is, mert a nehéz idők ellenére ember tudott maradni az embertelenségben, amiért a Jad Vasem Intézet az első magyarok között ismerte el a Világ igazának. Dimény János felelevenítette az emlékplakett állításának stációit is, majd a mának fogalmazott meg üzenetet. Arra kérte az egybegyűlteket, mindennapi munkájuk révén tegyenek azért, hogy a folyamatosan ránk törő állami erők ne tudjanak győzedelmeskedni, és a magyarság még sokáig megmaradjon e tájon.
A művelődési ház előtti téren Simon András polgármester köszöntötte Virág Mihályt, szavalt Nagy Kinga Sartolta tanárnő és Hermány Mónika diáklány, a Benedek Elek Művelődési Egyesület kórusa dalokat adott elő, a Pásztortűz Egyesület tagjai néptánccal léptek fel, Szecsete Edit katonadalokat énekelt, a megemlékezést végigkísérték a nagybaconi fúvósok, végezetül Molnár Sándor áldása zárta az eseményt.
