Miközben az úzvölgyi hadi temetővel kapcsolatos újabb és újabb, egyre undorítóbb fejlemények uralják a közbeszédet, megfűszerezve egy kis csíksomlyói hatósági túlkapással – a magyar hivatalosságokkal szembeni húzások a pápalátogatás alkalmával –, illetve a fociultrák egymást követő magyarellenes kirohanásaival, úgy tűnik, hamarosan nem csak ezekért fájhat a fejünk.
A minap az ellenzék egyik szenátora által nyilvánosságra hozott hírek alapján borítékolható: a Dragnea–Vâlcov-féle gazdasági csoda meghozza újabb rothadt gyümölcseit. Ezek viszont etnikai vagy bármely más hovatartozástól függetlenül mindannyiunk életére hatással lesznek majd. A romlás ráadásul nem új keletű. A Vlad Alexandrescu, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (MRSZ) felsőházi képviselője által bemutatott dokumentum – melyben Eugen Orlando Teodorovici, az állami pénzügyek feje akár menesztések vagy pótlékmegvonások árán is szigorú spórlásra szólítja fel az alárendelt intézményeket – áprilisi keltezésű. Emlékezzünk, akkortájt sikerült a parlamentnek szinte minden negatív rekordot megdöntve elfogadni az idei állami költségvetést, amiről hozzáértők többször elmondták, hogy nagyjából térden írták, irreális becslésekre alapozva. Teodorovici levele gyakorlatilag elismeri a megállapításokat.
Bárhogy csűrnék-csavarnák, a miniszteri levél újabb megerősítése annak a két és fél évnyi súlyosan elhibázott gazdaságpolitikának, amit az említett páros és a kormányban csücsülő sleppjük ráerőltetett az országra, és amit eddig is csak tűzoltómódszerekkel sikerült fenntartani. Ami igazán aggodalomra adhat okot, hogy a fő értelmi szerzők kiesése egyáltalán nem jelenti azt, hogy a rombolás leállna, hiszen visszatáncolni például a béremelések terén egyáltalán nem egyszerű, arról nem beszélve, hogy nem kevesebb mint három választás következik az eljövendő szűk másfél évben. Már csak utóbbiak miatt is kész tényként kezelhetünk további felelőtlen döntéseket, mint például a szeptemberre tervezett, szintén ködös forráshátterű nyugdíjemelést. Ne feledjük: a szociáldemokraták háza táján éppen javában tart a hatalmi harc, a győztesnek pedig mindent meg kell majd tennie annak érdekében, hogy visszacsábítsa a párthoz a szavazótábort, erre pedig igen jó eszköz egy populista kormányprogram. Hogy közben az ország szélsebesen dübörög lefelé a lejtőn, az részletkérdés. Eddig sem volt ez másként.
Reményre adhatna okot, hogy az ellenzék igencsak buktatná már a kormányt, sőt, sokan már a liberális vezért, Ludovic Orbant emelnék pajzsra, mint kormányfőt. Illúzióink azért ne legyenek, a bizalmatlansági indítvány az RMDSZ támogatása ellenére is nagy eséllyel halott próbálkozás marad, arról nem beszélve, hogy másfél évvel a parlamenti választás előtt, az aktuális gazdasági és pénzügyi helyzetben átvenni a kormányzást felér egy politikai öngyilkossággal. És mindezt valószínűleg ők is tudják, de egy kis cirkusz sosem árt, pár szavazatot az is hozhat.