Úzvölgye múlt heti viharos története sokféleképpen marad meg az emlékezetünkben. Az enyémben szervesen összefonódik Lajossal is. Azért, mert az egész életére jellemző, ahogy ott is viszonyult. Jött, amikor hívtuk. Nem tartott semmitől, nem félt soha. Nem tolakodott, de be mert állni az első sorba, ha arra volt szükség. Ahol ott volt, mindig részt vállalt a munkában. Kitartott a végsőkig. Igazi bajtárs módjára viselkedett. Kezet nyújtott. Segédkezet, ha kellett. Baráti jobbot, nagyon sokszor. Ez jellemezte őt attól függetlenül, hogy a szövetkezetet vagy saját cégét vezette, vagy akár a magyar demokrata szövetségünk kovásznai szervezetét.

Rég ismerem Bodó Lajost, tizenegy éve pedig rendszeresen együtt is dolgoztunk a megyei tanácsban. Gazdasági kérdésekben szakmai, mértékadó véleménye volt. A tisztességes megoldásokat kereste és támogatta.

Szókimondó és ugyanakkor megbízható ember volt. Jó magyar ember volt! Olyan, aki büszke identitására, de nem sértette soha más nemzetek önérzetét. Kovászna városában fontos erény ez. Ezért is fogadták el és szerették sokan, magyarok és románok egyaránt.

Ott volt, részt vállalt, dolgozott. A siker neki is köszönhető, hogy 2008-tól a fejlődés útjára lépett ez a város. Halkan, de segítőkészen folyamatosan ott volt a mindenkori polgármester mellett.

Bodó Lajos elvégezte, amit a jó Isten engedett neki, pihenése legyen nyugodt, élete munkája, derűje jusson eszünkbe válságos és termékeny időkben egyaránt. Isten nyugtasson, Lajos!

Tamás Sándor