Jóízű könyvet alkotott meg a szerző, még ha keserű is olykor az utóíze. Tamási Áron, Sütő András nyomdokain haladva beszél lírai mondatokban a különféle székelyföldi történésekről, néha olyan kifejezéseket használva, amelyeket alighanem csak a székelyek értenek meg. Nem baj ez, ha mi is igazodunk a különféle nyugati, keleti stb. irodalmakhoz, igazodjanak azok is hozzánk. Komolyra fordítva a szót, ez a könyv éppúgy a ragyogás, a líraiság, a legenda és a katarzis könyve, mint a gyászé, az értékvesztésé, a megőrzésé és az elkopásé.

Nehezen érthető a fiatalabb generáció számára, hogy alig 30 évvel ezelőtt még deszkaládában szöktek külföldre a romániai emberek (Hangok és ritmusok), szinte elképzelhetetlen, hogy cselédnek menjenek Bukarestbe (Az attasé fia), akit ez utóbbi jobban érdekel, annak figyelmébe ajánlanám Hencz Hilda Magyar Bukarest történeti munkáját, ami igazi csemege e vonatkozásban. De elképzelhetetlen az is, hogy valaki szekusként, embertársai besúgójaként, verőlegényként (Tibi, a szekus) emelkedjen valamiféle kétes, nyomorult társadalmi rangra. Az már ismerősebb, hogy külföldön keresse a boldogulást (A pultos lány), vagy az itteni körülmények arra kényszerítsék, hogy elhagyva a családját sofőrként kuporgasson házra valót (Kamion Jóska). Ismerős az elidegenülés is (Gerlék és galambok), igaz, nem abban a kontextusban, ahogy az a diktatúrában megtörtént. Szomorú valóság az itteni intellektuális réteg elszivárgása is (Dénes Iván egy napja), ami indul ugyan megélhetési kényszerből, de átváltozik aranylázzá – csak éppen az arany jelenlegi neve a mindenható euró. Ne feledkezzünk meg a kirívóan jó Pogány menyasszonyok novelláról sem, amelyet szinte a halál ír meg a szerző helyett – bár morbidul hangzik ez, az írás elolvasásával értelmet nyer.

Ilyen történetekből áll össze Hegedűs Imre János könyve. Ezek a történetek keresik-kutatják Székelyföld helyét és szerepét a világban, teszik fel a megmaradni kérdést, mindenféle szempontból. A globalizálás tényével szembe kell néznünk, ám a kérdés az, hogy mit veszítünk és mit nyerünk általa, főként, mert csábosak és kényelmesek lehetnek a más országok nyújtotta lehetőségek – de milyen áron? Egy diktatúrát már leráztunk magunkról; az elanyagiasodás és széthullás diktatúrájának ellen tudunk állni?

A szerző könyve ilyen nyugtalanító kérdések mellett is képes elringatni, magába szippantani, s talán ez a legfontosabb. Időben jó száz évet ölel föl a kötet, egy olyan időszakot, amelyben az egyik legfontosabb kérdés a megmaradás volt.

Miklóssi Szabó István