Az egészségügyi rendszer működését a finanszírozás, a szerkezet és a feladat határozza meg – állítja dr. Antal Álmos, a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház leköszönő orvosigazgatója. Úgy gondolja, ennek a három összetevőnek az észszerű megtervezése és megvalósítása elsősorban országos szinten dől el, és bár a hazai egészségügy nem éppen sikerágazat, jó csapatmunkával sok nehézség és akadály leküzdhető. A szülész-nőgyógyász főorvossal az orvosigazgatói tisztségben töltött több mint nyolc év tapasztalatairól, kudarcokról és elégtételekről beszélgettünk.
Épület, orvos, műszer
Az egészségügyi ellátás egyik legfontosabb láncszeme a kórház, amelynek finanszírozása összetett és soha nem elégséges. Egyrészt, mert az infrastruktúra és a műszerezettség folyamatos felújításra, fejlesztésre szorul, amire nincs országosan megtervezett stratégia, a pénz előteremtése gyakran a politikai lobbi eredménye, másrészt a jól képzett humán erőforrás, elsősorban a szakorvosok jelenléte lehet húzóereje egy kórháznak, ami a finanszírozásra is kihat. Amikor 2011 áprilisában dr. Antal Álmos versenyvizsgával az orvosigazgatói székbe került, az épület egy része szinte a betonig lecsupaszítva állt, a műszerezettség jórészt elavult volt, a kórház pedig óriási orvoshiánnyal küzdött. Mára mindhárom területen jelentősen változott a helyzet, amit Antal doktor annak tulajdonít, hogy tisztségbelépése elején két olyan egészségügyi miniszter – Cseke Attila és Ritli László –, követte egymást, akik szívügyüknek tekintették a megyei kórházat, ugyanakkor a háromszéki önkormányzat igazi gazdájává vált az intézménynek. „Ha ez nem így történt volna, az akkor megvalósíthatatlannak látszó feladatokat nem tudtuk volna elvégezni. Valósággal hihetetlennek tűnik, nem is tudom, hogy ma nekifognék-e? Belevágtunk az új csapattal és működő kórházzal, a betegellátás megszakítása nélkül felújítottuk az épületet. Ez végeérhetetlen munka, de egy nagy hoppon túl vagyunk.”
Az elmúlt években sok fiatal orvos érkezett a megyei kórházhoz, lassan nemzedékváltás észlelhető. A műszerpark is fejlődött, mégsem zökkenőmentes az intézmény működése, elsősorban az alulfinanszírozás és az általános anyagi bizonytalanság miatt, aminek egyik oka, hogy nemsokára az év felénél tartunk, és még nincs költségvetése az intézménynek. Emellett dr. Antal Álmos felidéz sokféle bizonytalanságot az elmúlt nyolc esztendőből: gyógyszer- és védőoltáshiány, az egységes elektronikus nyilvántartórendszer folyamatos meghibásodása, időszakos kritikus orvoshiány egyes szakmákban, de semmi nem okozott számára akkora lelki traumát, mint amikor életmentő vagy egy sérülés következményeinek maradandóságát elkerülő műtétet igénylő beavatkozás céljából keresték, melyik klinikára küldhetik a súlyosan sérült pácienst, de visszautasították őket. Ez többször előfordult, és a helyi orvosok tehetetlenek voltak, adott beavatkozásra nem volt meg a kompetenciájuk, a beavatkozást csak magasabb besorolású kórházban végezhették volna el, ott azonban nem fogadták a beteget. Antal doktor szerint ez a rendszer hibája, hisz hiába van szabályozva a beteg útja, ha azt az egyes intézmények nem hajlandóak betartani.
Továbbá hiányolja a szakmai ellenőrzést és kifogásolja az akkreditációs eljárást, ami során fontosabb az, hogy rendben vannak-e a papírok annak kapcsán, hogy mennyit költöttek fertőtlenítő- és tisztítószerekre, mint az, hogy milyen az ellátás minősége. Szerinte változtatni kellene az orvosi műhibatörvényen, mert hiába érzi magát felkészültnek az orvos egy nehezebb beavatkozás kapcsán, mégis bátortalan, mert csak csekély mértékben védi őt az említett jogszabály.
Szeletelt kenyértől a gyógyszerig
A sok alkalmazott ellenére a kórház nem gyár, a beteg nem a munka tárgya – szögezi le a leköszönő igazgató. „Az az orvos, aki a súlyos betegségben szenvedő emberben nem a szenvedő Krisztust látja, nem helyezi magát a beteg helyzetébe és nem ekképpen áll hozzá, az nem végzi becsületesen a munkáját. Egy kórházban mindenre figyelni kell, a szeletelt kenyértől a gyógyszereket tároló hűtőszekrényig” – mondja. Ez nem könnyű feladat, hisz az elmúlt nyolc év alatt a megyei kórházban majdnem kétszázezer beutalt beteget láttak el, tízezer újszülöttet segítettek a világra, s ötezer körüli volt a kórházi elhalálozások száma – közölte. Volt eset, hogy onkológiai gyógyszercsoport egyik fontos összetevője hiányzott, és nem tehettek semmit, mert az országban sehol nem volt kapható, de gyakran kivédték a készlethiányt azáltal, hogy megtervezték a gyógyszertartalék és -fogyasztás számítógépes követését, így meg tudták előzni, hogy egy adott orvosság teljesen elfogyjon. Ehhez ellenben az kell, hogy az adott készítmény az országban kapható és engedélyezett legyen, a kórház pedig tudjon fizetni, mert másként a forgalmazó nem szolgálja ki.
A finanszírozás nemcsak elégtelen, hanem átgondolatlan is – állítja Antal doktor. A kórházi beavatkozásokat nem azok valós értékén fizeti az egészségbiztosítási pénztár. A drága műszerek használata nagyon költséges, bele kell számolni az amortizálást, karbantartást, a fertőtlenítőszereket, de még az orvos felkészülésének költségeit is – részletezi. Egészségügyi közgazdászok véleményére alapozva azt mondta, nem arra kell kényszeríteni a kórházakat, hogy mindenhez értsenek, hanem a különlegesen magas színvonalú, nagy felszereltséget igénylő beavatkozásokat központosítani kell, könnyen elérhető, jól megszervezett központokban kellene elvégezni.
Antal Álmos fontosnak tartja, hogy amikor egy szakterületet fejlesztenek, vegyék figyelembe a fenntarthatóságot, azt, hogy az adott területen biztosítható-e hosszú távon a szakorvos, ha valami kopik, fel tudják-e újítani a műszerparkot, ha romlik, meg tudják-e oldani a gyors alkatrészcserét. A magánklinikák példáját említi, ahol mindezek nem jelentenek akadályt, ott azonban a műszerekre is jobban vigyáznak. A feladat minden esetben a beteg gyógyulását szolgálni, de az is, hogy tudjuk mérlegelni, milyen feladatokat vállalhatunk el – szögezi le.
Az alapoktól kell építkezni
Míg a hazai egészségügy a kórházakra összpontosít, a környező országok már rég felismerték, hogy a megelőzés, a szűrés és a jól szervezett, kellően finanszírozott alapellátás jóval hatékonyabb és gazdaságosabb. Kérdésünkre, hogy a jelenlegi formában van-e esély a kiöregedőfélben lévő családorvosi hálózat fenntartására, felfrissítésére, Antal doktor azt mondta, egyetlen lehetőség az alapellátás visszaállamosítása. Az államnak vissza kell vennie a személyzetet ugyanolyan állami fizetéssel, mint ahogy az iskolaorvosokat, a kórházi orvosokat fizetik, és ugyanez kell hogy vonatkozzék a régen felszámolt védőnői, higiénikusi, orvosírnoki állásokra, amelyeket vissza kell állítani – mondotta. A szakember szerint, ha most kezdik el az átszervezést, az is késő, de elkerülhetetlen. Úgy véli, mindaddig, amíg az alapellátás kényszervállalkozók kezében van, lehetetlen tervezni, egységes rendszerben gondolkodni.
Jó törvények, jól meghatározott módszertanok és az ezekhez rendelt finanszírozás nélkül nem beszélhetünk egészségpolitikáról, átfogó stratégiáról, de még működőképes rendszerről sem. A hazai egészségügyet folyamatosan a túlélés politikája jellemzi, csak ritkán adódik kedvező rés, amely előrelépésre is lehetőséget biztosít. Ezt használta ki az elmúlt években a megyei kórház vezetősége, élén András-Nagy Róbert menedzserrel és dr. Antal Álmos orvosigazgatóval, akik munkájukban kiegészítették egymást, és mindvégig mellettük és maguk mögött tudták a fenntartó megyei önkormányzatot, valamint a kórház teljes személyzetét. Antal igazgató leköszönésével nem ér véget az infrastrukturális és szakmai építkezés. A megyei kórház továbbra is Háromszék lakóit kívánja szolgálni a tőle telhető legmagasabb szinten.
