Most éppen a vidombáki repülőtér utastermináljának tervezéséről és a különböző munkagépek beszerzéséről szóló közbeszerzési eljárás húzódik a fellebbezések miatt, a megrendelő megyei önkormányzat vezetője pedig csak reménykedhet, hogy a versenyben alulmaradt cégek nem mennek el a végsőkig, azaz elfogadják majd az Óvásokat Elbíráló Országos Tanács döntését, és nem viszik bíróságra az ügyet. Ez ugyanis azt jelentené: beláthatatlan ideig csúszik a légikikötő megépítése.

Adrian Veșteával bizakodhatunk mi is, de azért mégiscsak kikívánkozik belőlünk a kérdés: miként lehetséges az, hogy a nagy infrastrukturális beruházásokat szomjúhozó Romániában még mindig nincs egy jól működő, tisztességes, de hatékony közbeszerzési törvény? Önkormányzati vezetők, polgármesterek, tanácselnökök, újabban miniszterek panaszkodnak arra, hogy a jelenlegi szabályozás nem megfelelő – mégsem történik semmi. Răzvan Cuc szállításügyi miniszter – pártbeli feletteseihez hasonlóan – heteken át sopánkodott, hogy az óvások akadályozzák az utak, autópályák építését, az ország fejlődését, miközben rendelkezésre áll a szükséges anyagi fedezet, megvan rá a politikai akarat, van tehát minden, pénz, paripa, fegyver. Mégsem haladnak semmivel, mert jönnek a vesztes cégek, és fellebbeznek, a bíróságon pedig az ügyek akár évekig is elhúzódhatnak – panaszolta a tárcavezető, aki sürgősségi kormányrendeletet is kilátásba helyezett.

Oly nagy az egyetértés ez ügyben ellenzéki és kormánypártok között, hogy annál már csak csodálkozásunk nagyobb: ha a repülőteret építő liberális tanácselnöktől az autópályákat sürgető szociáldemokrata szállításügyi miniszterig mindenki látja, hogy ez így nem jó, miért is nem tesznek ellene? Kinek a feladata lenne a törvények, a szabályok módosítása, ha nem a törvényhozóké? Miért nem lehet lemásolni, a romániai viszonyokhoz alkalmazni egy jól működő külföldi szabályozást, ha már a sajátunkról ezerszer bebizonyosodott, hogy nem hatékony, késlelteti, hátráltatja a beruházásokat, ráadásul nem támogatja a minőségi munkát? Miért nem veszik figyelembe a leginkább érintettek, a polgármesterek, helyi, megyei önkormányzati vezetők tapasztalatait, észrevételeit? Miért nem lehet felgyorsítani a bírósági szakaszban a döntéshozatalt? Ha már úgyis többször nekiestek az igazságszolgáltatásról szóló törvények átszabásának, vajon miért nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel is?

Talán mert könnyebb a felelősséget hárítani, mintsem érdemi munkát végezni?