A Barót Napok programjából nem hiányzott az irodalmi est, fiataljaink többször is felléptek, tartottak gyermekfoglalkozást, aki sportban akarta erejét összemérni másokkal, megtehette, néptáncosoknak és népdalosoknak lehetett tapsolni, hosszasan hallgathattunk fúvószenét, nem maradt el a főzőverseny sem, a sörsátrak árnyékában barátokkal lehetett jókat beszélgetni, esténként pedig a hírnevesebb fellépőknek „csápolni”.
Mindenből volt egy kicsi, de mégis nagyon hiányzott valami: az ünnepélyesség érzése. A főtérre kilátogatónak óhatatlanul az az érzése támadhatott ezen a Barót Napokon, mintha gyenge, csak az ocsút kínáló kirakodóvásár kellős közepébe csöppent volna.
Hogy az ember jól érezze magát, hangulata megragadja, emlékezetes maradjon e pár nap, nem feltétlenül kell több pénz és esemény – pedig jó lett volna, ha a néhány éve életre hívott könyves emberek találkozóját ismét megszervezik, neves képzőművészt hívnak meg kiállítani, vagy éppen helyi tehetséges emberek alkotásaiból nyitnak tárlatot –, néha elég, ha megfelelő környezetbe helyezik az eseményt.
Mert nagyon nem jó ötlet a református templom, a bányászszobor és a kereskedelmi bank közé bezsúfolni annyi erdővidékit. Annak ellenére nem jó ötlet, hogy a vásárosok jó része és a gyermekváros ennél távolabb van. Annyira szűk a tér, hogy az ember nem szívesen megy ki, ha pedig mégis megmozdul, akkor az első lacikonyha első szabad asztalánál meg is torpan. Mert a zsúfolt teret és a forróságot, amennyire csak lehet, elkerüljük.
A szervezőknek talán el kellene gondolkodniuk azon, hogy a Barót Napokat valahova a város szélére, zöld mező közepébe vigyék. Olyan helyre, ahol elég tág a tér ahhoz, hogy lökdösődés nélkül tudjunk járni, ne kelljen attól tartanunk, gyermekeinket letapossák a mögöttünk jövők, ahol talpunkat nem égeti az aszfalt, és ahol igényeinknek megfelelő helyre tudunk ülni: ha zenét akarunk hallgatni, akkor a színpadhoz közelebb, ha rég nem látott ismerőseinkkel beszélgetnénk vagy éppen nyugodt körülmények közt költenénk el ebédünket, akkor távolabb.
Nem, nem utópia e gondolat. Bardoc önkormányzata a Kuvaszó Napok szervezésével már többször is bizonyította, az emberek hajlandóak autóba ülni vagy éppen gyalogolni néhány kilométert csak azért, hogy kellemes környezetben tudjanak lazítani. Talán a Barót Napok szervezői kipróbálhatnák, a „városiak” körében ez működne-e. A kuvaszói területhez hasonló adottságú területet minden bizonnyal találnánk széles e közigazgatási területen.
